Kriston Endre

Innen: Hungaropédia
(Kriston Endre (püspök) szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Kriston Endre
SzületettAz adatok szerializációja sikertelen
Az adatok szerializációja sikertelen
ElhunytAz adatok szerializációja sikertelen
Az adatok szerializációja sikertelen
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • katolikus pap
  • katolikus püspök
Tisztségesegédpüspök (1923. augusztus 23. – )
IskoláiEgri Hittudományi Főiskola és Érseki Papnevelő Intézet
SírhelyeSzent Mihály- és Szent János-főszékesegyház
egri segédpüspök
Vallásarómai katolikus egyház
SzerzetesrendLua-hiba a(z) Modul:Wikidata modulban a(z) 920. sorban: Érvénytelen tulajdonság: p611
Pappá szentelés1899. augusztus 23.
Püspökké szentelés1923. szeptember 30.
SzentelőkLua-hiba a(z) Modul:Wikidata modulban a(z) 920. sorban: Érvénytelen tulajdonság: p1598

Hivatalegri segédpüspök
Hivatali idő1923–1960
Társszentelt püspökök
Meszlényi Zoltán1937. október 28.
Dudás Miklós1939. május 14.
Madarász István1939. augusztus 24.
Pétery József1942. november 8.
Endrey Mihály1951. április 1.
A Wikimédia Commons tartalmaz Kriston Endre témájú médiaállományokat.

Kriston Endre (Kemecse, 1877. április 15.Eger, 1960. május 3.) magyar katolikus pap, egri segédpüspök,[1] vértanú.

Pályafutása

Kisnemesi család első gyermekeként született. Az elemi iskolát szülőfalujában végezte, a középiskolát Egerben,[1] a ciszterci rend főgimnáziumában, ahol 1895-ben érettségizett. Még ebben az évben felvételt nyert az egri szemináriumba, áldozópappá 1899. augusztus 23-án szentelték.[2][1] 1903-ban teológiai doktorátust szerzett.[1]

Papi szolgálata

Felszentelése után alig egy évig Kálban teljesített kápláni szolgálatot. Innen főpásztora Egerbe hívta, ahol a főszékesegyház karkáplánja lett, és hitoktatói feladatot is ellátott. 1901. október 21-től 1902. június végéig a főszékesegyház hitszónoka volt.[1] Ekkor Samassa József bíboros-érsek udvari káplánjának hívta. Ettől kezdve haláláig központi szolgálatot látott el, miközben egyre magasabb funkciók ellátásával bízták meg főpásztorai. 1905. július 5-én főpásztorának segédtitkára lett, ellátta az irodai aljegyzői teendőket, sőt a levéltárat is vezette. 1909. április 19-től érseki másodtitkár, 1910. december 14-től főszentszéki jegyző, és az év december 23-tól már érseki első titkár lett. Addigi hűséges és eredményes udvari szolgálata jutalmául 1914. február 18-án megkapta a pápai kamarási címet. 1917. szeptember 3-án tagja lett a kanonoki testületnek. Ilyen minőségben került október 11-én[3] az érseki iroda élére.[2] Az 19181919-es forradalmak időszakában rendkívüli állhatatosságot tanúsított. Állandóan főpásztora, Szmrecsányi Lajos mellett tartózkodott. 1919. április végén, amikor érsekét a Magyarországi Tanácsköztársaság helyi vezetői letartóztatták és elhurcolták Egerből, vállalta az életveszélyt is.[4] Az egri direktórium vezetője ultimátumot intézett a város lakosságához, hogy augusztus 2-án kivégeztet minden papot, szerzetest és apácát, ha legalább ötezer ember nem kéri aláírásával az életben hagyásukat. Az aláírásgyűjtés megkezdődött, ám az aláírásokkal teli íveket, melyeket a hívők nappal összegyűjtöttek, a direktórium tagjai éjjel megsemmisítették. Az aláírásgyűjtés ellenére mégis több papot tartóztattak le a kommunisták. 1919. június végén Kriston Endre levelet kapott a direktóriumtól, amely arra kérte fel, hogy a rászorulóknak élelmiszer-osztásban segédkezzen. A levél természetesen csapda volt, a segélyosztás megbeszélése helyett Kristont egy kaszárnyába (az egri várba[1]) vitték, ahol súlyosan bántalmazták, és hónapokig fogva tartották. Lélekjelenléte a börtönben sem hagyta el. Bár ő maga is szenvedett, rabtársai lélekben való megerősítésén fáradozott.[5]

Püspöki pályafutása

Szmrecsányi Lajos Kriston hűséges helytállását élete végéig nem felejtette el. Ennek megnyilvánulása volt hogy előterjesztésére[2] 1923. augusztus 23-án gerazai címzetes püspökké és Egri segédpüspökké nevezték ki. Szeptember 30-án szentelték püspökké.[2][1] 1930-ban Csekó Gábor halála után őt nevezték ki nagyprépostnak, a főkáptalan fejének. Ilyen minőségben tagja lett a felsőháznak 1931-től 1944-ig. Segédpüspökként szinte minden évben bérmakörúton volt, és társszentelőként közreműködött 1937-ben Meszlényi Zoltán, 1939-ben Dudás Miklós és Madarász István, 1942-ben Pétery József és 1950-ben Endrey Mihály püspökszentelésén.[6] 1938. július 4-én a Szent István-év alkalmából Egerbe érkező Szent Jobb előtt mondott imát. 1943. január végén Szmrecsányi Lajos érsek halála után káptalani helynök, majd általános helynök lett,[1] s az új főpásztor, Czapik Gyula kinevezéséig ő lett az egyházmegye első embere. Levéltári források szerint 1939-ben Czapik Gyula és Apor Vilmos mellett harmadik helyen szerepelt a Veszprémbe, 1940-ben Luttor Ferenc és Apor mellett második helyen a Győrbe, 1942-ben Glattfelder Gyula mellett második helyen a Kalocsára jelölt püspökök között. Kriston püspök életét évtizedeken keresztül a szakadatlan hűséges szolgálat, a jó cselekedetek sorozata töltötte ki. Éppen ezért keltett nagy megdöbbenést országszerte,[2] hogy 1945. május elején, sajtó útján elkövetett háborús uszítással vádolva[1] a helybeli rendőrség államvédelmi osztályára idézték, majd a várban lévő internáló táborba kísérték, ahol egyik éjjel az őrök eszméletlenre verték. A bűntett bizonyítékául főként az egyik 1943-ban kelt pásztorlevelét hozták fel, amely részlegesen az egri helyi sajtóban is megjelent, és amelyben állítólag buzdított a háború folytatására Németország oldalán. A letartóztatás híre eljutott az Ideiglenes Nemzeti Kormányig, Rákosi Mátyás pártvezetőig és személyesen a pápáig. Az igaztalan vádakból nagy botrány kerekedett, ezért Kriston püspököt május 28-án szabadon engedték.[2] Ezután csendes visszavonultságban, a bántalmazások miatt kialakult egészségi problémáktól küszködve élt előbb az egri szeminárium, majd az érseki palota épületében haláláig. 1960. május 3-án hunyt el, búcsút május 7-én vettek tőle az egri főszékesegyházban. Földi maradványait a Grőber-temetőben lévő családi sírboltba, szülei mellé helyezték. Innen koporsóját évtizedek múlva kivették, s a Bazilika kriptájába temették.[2]

Emlékezete

Szülővárosában, Kemecsén példaértékűen őrzik a vértanú püspök emlékét. A 2012. március 3-án megrendezett helytörténeti konferenciát Kriston Endre személyének szentelték, augusztus 19-én pedig könyv is megjelent Kriston Endre, a hűség püspöke címmel, kemecsei helytörténészek gondozásában.

Művei

Kriston Endre írói munkássága jelentős. Egy ideig ő volt az 1875-ben alapított Egri Egyházmegyei Irodalmi Egyesület elnöke is.[1] Agriensis álnéven publikált a helyi sajtóban és több erkölcsnemesítő könyve jelent meg az Egri Népkönyvtár sorozatban. Írásainak ennek ellenére csupán töredéke lelhető fel a magyarországi közgyűjteményekben.

  • Emlékezések az Egri Irodalmi Egyesület megalakulásáról. 1875; Lyceumi Nyomda, Eger, 1907
  • A két Daru testvér; Liceumi Nyomda, Eger, 1912 (Egri népkönyvtár. Új folyam) (szlovák és német nyelven is; Peter und Hans Kranich, Eger, 1914)
  • Patkó Pista; Szent István Társulat, Budapest, 1912 (Jutalomkönyv)
  • Puskás kántor úr levelei a harctérről; Élet, Budapest, 1914 (Tábori levelek)
  • A harcos levele gyermekeihez; Élet, Budapest, 1914 (Tábori levelek)
  • Aggódó lélekkel...; Szent István Társulat, Budapest, 1915 (Népiratkák)
  • A kesergők leckéje; Érseki Liceumi Nyomda, Eger, 1916 (Egri népkönyvtár. Új folyam)
  • A beszélő madár. Elbeszélés a nagy háború idejéből; Szent István Társulat, Budapest, 1918 (Népiratkák)
  • Emberfészkek; Korda, Budapest, 1935 (Ébresztő írások)[1]

Jegyzetek

  1. 1,00 1,01 1,02 1,03 1,04 1,05 1,06 1,07 1,08 1,09 1,10 Magyar katolikus lexikon VII. (Klacs–Lond). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2002. ISBN 963-361-626-3  
  2. 2,0 2,1 2,2 2,3 2,4 2,5 2,6 Kemecsei Helytörténeti Krónika, I. évfolyam, 1. szám (2005)
  3. más forrás szerint már 1912-ben (Magyar katolikus lexikon VII. (Klacs–Lond). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2002. ISBN 963-361-626-3  )
  4. Szecskó Károly: Dr. Szmrecsányi Lajos egri érsek, in. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 7. évf. 3-4. sz. (1995)
  5. Krupa Sándor: A sarló-kalapács áldozatai, Youngstown, 1979, 166-207.
  6. http://www.catholic-hierarchy.org/bishop/bkris.html

További információk