I. Louis de Guise reimsi érsek

I. Louis de Guise reimsi érsek
De Guise bíboros portréja (1585-1588 k.)
Született	Dampierre-en-Yvelines
Elhunyt	Château de Blois
Állampolgársága	francia
Élettársa	Aimerie de Lescheraine
Gyermekei	Louis of Lorraine, baron of Ancerville
Szülei	Estei Anna François de Guise
Foglalkozása	arisztokrata katolikus pap katolikus püspök
Tisztsége	bíboros (1578. február 21. – ) katolikus érsek (1580. március 13. – )
Kitüntetései	Commander of the Order of the Holy Spirit Szent Mihály-rend lovagja
Halál oka	emberölés
Catholic Hierarchy
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Louis de Guise reimsi érsek témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Louis de Guise, másképp Louis de Lorraine (Dampierre-en-Yvelines, 1555. július 6. – Blois, 1588. december 24.) Guise bíborosa, Reims hercegérseke, pair, a Szentlélek-rend tagja, a szélsőséges katolikus párt egyik vezetője volt a francia vallásháborúk idején. III. Henrik gyilkoltatta meg egy nappal fivére, Henri guise-i herceg után, mivel veszélyesnek érezte hatalmára nézve. François de Guise, a kiváló hadvezér és Anne d’Este negyedik gyermeke és harmadik fia a családban szokásos módon egyházi pályára került. Már fiatalon öt gazdag apátságot kapott. 1574. december 26-án, a Guise-házat vezető nagybátyja, Charles reims-i érsek és lotaringiai bíboros halála után választották meg hercegérsekké, ami egyúttal pairi méltóságot is jelentett. Mivel még nem szentelték fel, 1575. február 13-án nem ő, hanem másik nagybátyja, Louis bíboros, metzi püspök koronázta meg III. Henriket. XIII. Gergely pápa 1578. február 21-én nevezte ki bíborossá, de sosem utazott el Rómába, hogy elnyerje a piros föveget és a címet. 1583-ban tartományi zsinatot tartatott. V. Sixtus avignoni legátusává nevezte ki. A bíboros időközben fivére, Henri ambícióinak egyik legfőbb támogatójává, a Szent Liga egyik legagilisabb vezetőjévé vált. 1588-ban a blois-i rendi gyűlésen az egyházi rend vezetőjeként vett részt. A mind kisebb hatalmú III. Henrik nyitóbeszédét nyilvánosan merte kritizálni, mi több, visszavonatta a neki nem tetsző passzusokat. Az érsek és fivére ekkor már nyilvánvaló fenyegetést jelentett a király hatalmára nézve, aki elhatározta, hogy leszámol velük. December 23-án személyi testőrségével lekaszaboltatta a herceget, ám az érseket eleinte vonakodott meggyilkoltatni, így azt csak elfogták és egy padlásszobába zárták a királyi kastélyban. Másnap, amikor a második rend keresni kezdte vezetőjét, végül mégis a halála mellett döntött. Négy lándzsás végezte ki a francia egyház fejét, akinek holttestét elégették, hamvait pedig a szélbe szórták. A Guise-ek és a Szent Liga ügyét Henri és Louis öccse, az elfogatástól szerencsésen megmenekült Charles, Mayenne hercege vezette a továbbiakban. III. Henrik hiába hitte, hogy legfőbb ellenfelei meggyilkolásával végre szabadon uralkodhat: az érsek halálhíréről értesülve a pápa kiközösítette, és a következő évben egy fanatikus katolikus meggyilkolta. Louis nevű unokaöccse 1605-ben szintén elnyerte az reims-i érseki rangot, 1615-ben pedig bíborossá nyilvánították.

Gyermeke

Nem sokkal halála előtt, 1588. december 14-én született meg Aimerie de Lescheraine-től törvénytelen fia, Louis de Guise d’Ancerville. Az ifjú a Guise-ek rokonai, a lotaringiai hercegek udvarában nőtt fel, akik 1610-ben törvényesnek ismerték el. Ancerville bárója, illetve Phalsbourg (Pfalzburg) és Lixheim hercege, Lotaringia marsallja lett. 1631-ben hunyt el.

Hivatkozások

• Az 1578-ban kinevezett bíborosok életrajzai