Melina (Banja Luka)
| Melina | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Szerb Köztársaság |
| község | Banja Luka |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 51 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 777 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 26,5 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 29,37 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 é. sz. 44° 45′, k. h. 16° 56′44.750000°N 16.933333°EKoordináták: é. sz. 44° 45′, k. h. 16° 56′44.750000°N 16.933333°E | |
Melina (szerbül: Мелина), település Banja Luka községben, Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése
Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Luka központjától légvonalban 20, közúton 33 km-re nyugatra, a Melinska-patak mentén, 260-500 méteres magasságban fekszik.
Népessége
| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[3] |
Népesség 2013[3] |
|---|---|---|
| Szerb | 1248 | 774 |
| Bosnyák | 1 | 0 |
| Horvát | 3 | 3 |
| Jugoszláv | 5 | 0 |
| Egyéb | 3 | 0 |
| Összesen | 1260 | 777 |
Története
A régészeti leletek tanúsága szerint a Melinska-patak és a Gomjenica összefolyásánál már a bronzkorban is éltek emberek. Az itteni erődítmény a vaskorban is használatban volt.[4] Andrija Zirdum kutatásai szerint a településnek a 14. században Szent Klára tiszteletére szentelt plébániatemploma volt.[5] A középkori templom vélhetően a 16. századi a török hódítás során pusztult el. A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Banja Luka-i járáshoz tartozó településnek 112 háztartása és 895 ortodox lakosa volt.[6] 1910-ben a Banja Luka-i járáshoz tartozó településen 170 háztartást és 1156 ortodox lakost találtak.[7] A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben a településnek összesen 169 háztartása és 1122 lakosa volt.[8] Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. Az 1961-es népszámláláskor Bronzani Majdan községnek 18 046 lakosa volt, és a következő településeket foglalta magában: Bistrica, Borkovići, Bronzani Majdan, Vilusi, Goleši, Zelenci, Kmećani, Melina, Obrovac, Pervan Gornji, Pervan Donji, Slavmanići, Stratinska és Subotica. 1963-ban megszüntették az addig önálló Bronzani Majdan községet és területét Banja Lukához csatolták. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál Banja Luka község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
Nevezetességei
- Szent Prokopiusz tiszteletére szentelt pravoszláv temploma. A templom Palačkovići faluban a Zmijan-fennsíkon, a Manjača-hegy lejtőjén található. 2008. július 21-én nyitották meg. A szent liturgiát Jefrem Banja Luka-i püspök tartotta a papság és a diakónusok koncelebrációjával. A templomot Melina faluból és a környező falvakból származó jámbor szerb ortodox keresztények önkéntes hozzájárulásával építették.
- Grad – őskori erődítmény maradványai a Melinska-patak és a Gomjenica összefolyásánál emelkedő magaslaton, a magaslat félellipszis alakú platóján, melyet nyugatról egy védőárok, keletről pedig sánc védett. Korát a késő bronzkorban és a vaskorban határozták meg.[4]
Jegyzetek
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20010
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20010
- ↑ 3,0 3,1 Popis 2013 u BiH – Banja Luka (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2024. december 12.)
- ↑ 4,0 4,1 Arheološki leksikon BiH Tom. 2.. Zemaljski Muzej Bosne i Hercegovine Sarajevo, 1988. (Hozzáférés: 2024. december 29.)
- ↑ Andrija Zirdum, Srednjovjekovne crkve u BiH do 1463. godine
- ↑ Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 35. o.
- ↑ Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 154. o.
- ↑ Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 103. o.
További információk
