Némethy György (színművész)

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Némethy György
Portréja a Magyar színművészeti lexikonban (1930)
Portréja a Magyar színművészeti lexikonban (1930)
Született1826. április 24.
Az adatok szerializációja sikertelen
ElhunytAz adatok szerializációja sikertelen
Az adatok szerializációja sikertelen
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
A Wikimédia Commons tartalmaz Némethy György témájú médiaállományokat.

Némethy György (Divény, Nógrád megye, 1826. április 24.[1]Budapest, 1901. december 8.) színész, operett- és népszínmű-énekes, színigazgató, honvédhadnagy, népszínműíró, a pesti Nemzeti Színház tagja.

Pályafutása

Apja, Némety György Divényben a Zichy grófok családi levéltárosa volt, anyja Virág Krisztina. 1842. július 10-én lépett fel először. Az 1840-es évek második felében a vidéki színészet kedvelt tagja volt, Petőfivel együtt működött. A szabadságharc alatt Bem táborában küzdött a 4. vadászezred hadnagyaként; azután ismét visszatért a színészi pályára. 1853. május 9-én és 1854. december 4-én vendégként lépett fel a Nemzeti Színházban a Csikósban. 1855-ben a pesti nemzeti színházhoz szerződött, ahol április 13-án mutatkozott be állandó tagként a Parlagi Jancsiban. A népszínművekben nejével, Eötvös Borcsával, akivel 1859 augusztusában kötött házasságot, a főszerepeket játszotta. 1866-ban ismét vidékre ment, igazgató is volt; ezen vállalata azonban balsikerrel járt. 1881-ben mint jegykiadó-pénztárnok ismét a Nemzeti Színházhoz került és innét 1898-ban nyugalomba vonult. Költeménye a Nemzeti Szinházi Naptárban (1858. A gyujtogató, költ.).

Fontosabb szerepei

  • Andris (Szigligeti I.: A vén bakancsos és fia, a huszár)
  • Dalos Pista (Szigligeti E.)
  • Omár (Gluck: A rászedett kádi)
  • Gaston (Lytten: Richelieu)

Működési adatai

1843: Kecskemét, Pozsony, Győr, 1845–46. Nagyvárad; 1847: Nagybecskerek; 1852: Latabár Endre; 1866: Miskolc; 1867: Kassa; 1869: Nagybecskerek; 1870–72: Miskolc; 1876: Aradi Gerő, Sztupa Andor; 1877–78: Kecskemét; 1879: Homonna; 1880: Nyitra. Igazgatóként: 1873: Szatmár; 1874: Szabadka.

Munkái

  • Dalok Kántor és molnár leánya cz. eredeti népszinműből. Pest, 1857.
  • A víg czimborák, eredeti víg operette egy felv., zenéje Huber Károlytól. Pest, 1863. (Pesten a Nemzeti szinházban négyszer,[2] az Operaházban egyszer[3][4] adatott és Kassán 1865. nov. 15.)

Kéziratban színművei

  • A kántor és molnár leánya, eredeti népszinmű három szakaszban, zenéje Doppler Károlytól (először a pesti Nemzeti Színházban 1857. okt. 19., 25. és Kassán 1862. nov. 9.);
  • Vén darázs, vígj. három felv. (először Pesten 1859. nov. 28.);
  • A gályarab, szinmű öt felv. Hugo V. Nyomorultak c. regénye után színre alkalmazta (először Pesten 1864. márcz. 9., Kassán decz. 17. Később A nyomorultak c. Ism. Greguss Á., Tanulmányok II. 280. l.);
  • A miskolczi kiházasító egylet, ered. korrajz (először Kassán 1873. ápr. 20.);
  • A czigány király, tört. dráma öt szakaszban, Ponson du Terrail Három czimbora c. regényéből színre alkalmazta, először Kassán 1875. ápr. 5.).

Jegyzetek

  1. Divényi r.k. egyházközség, 1826. évi keresztelések.
  2. Németh, Amadé. A magyar Opera története. Anno Kiadó, 89. o. (2000) 
  3. Opera Digitár. (Hozzáférés: 2024. január 29.)
  4. Jótékonycélu botrány az operaházban”, Pesti Napló, 1891. február 14. (Hozzáférés: 2024. január 29.) „Csak a legnyíltabb megbotránkozás nyilvánítása a fényes közönség nevében is, lehet méltó visszhang ama skandalózus merényletre, melyet a királyi operaházban ma, a király jelenlétében, a »Fehér-kereszt« egylet javára rendezett hangversenyen, a»Víg czimborák« czímű operett színrehozatala által elkövettek e hangverseny rendezői.” 

Források

További információk

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
  • Péterné Fehér Mária-Szabó Tamás-Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskeméti életrajzi lexikon. Kecskemét, Kecskeméti Lapok Kft.-Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1992.
  • Magyarnótaszerzők, énekesek és népdalosok lexikona. Szerk. Dr. Kikli Tivadar. Szeged, Bába és társai Kft, 1999.
  • Leszler József: Nótakedvelőknek. Bp., Zeneműkiadó, 1986.
  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
  • Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 1058. o. ISBN 963-547-414-8