Nagy László (ügyvéd, 1833–1862)

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Nagy László
SzületettAz adatok szerializációja sikertelen
Az adatok szerializációja sikertelen
ElhunytAz adatok szerializációja sikertelen
Az adatok szerializációja sikertelen
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása

Nagy László (Csomaköz, 1833. április 6.1862. június 6.) jogi doktor, ügyvéd.

Élete

Nagy Elek és nagyenyedi Adorján Eszter fia. Házi nevelésben részesült, de a nevelő inkább a német nyelv tanulása végett volt mellette. 1842-ben vitte atyja a zilahi gimnáziumba, ahol három év alatt a szintaxist elvégezte. Innét a német nyelv elsajátítására 1844-ben a késmárki líceumba került, ahol két év alatt megint a szintaxist tanulta kitűnő eredménnyel. 1846-ban a debreceni főiskolára iratkozott be, ahol a költészeti osztályba lépett és 1848-ban végezte az utolsó osztályt. 1849. január 26-án elvesztvén édesanyját, a nemzetőri szolgálatban apját váltotta fel és a csomaközi századdal Erdélybe a torockói havasokra ment. Innét hazakerülvén a világosi gyásznapok után olvasással töltötte idejét. Ekkor történt, hogy itthon mulatása alatt két menekülttől, Brassai Sámueltől a francia, Szabad Imrétől az angol nyelvet megtanulta. 1850-ben jogot hallgatni Késmárkra ment; de ott zavarosok levén a viszonyok, az év inkább társalkodással telt el. Ez időben német naplót írt, mely később elveszett. Ismét visszament a debreceni főiskolára, ahol két év alatt Vecsey tanártól a bölcseletet, Szücs Istvántól a jogot hallgatta. Megszűnvén ott a jogakadémia, pályája folytatása végett a pesti egyetemre ment, ahol 1856-ban doktori szigorlatot tett. 1856-ban apja társaságában külföldi utra indult Bécsen, Trieszten, Velencén, Milánón keresztül a Como tavához; innét Svájcba és május 16-án a Szent Gothárd hegyén keresztül szánkán Luzernbe, Bázelbe és Strasbourgon át Párizsba mentek, ahol a gazdasági kiállítást megtekintették. Azután Londonba mentek és visszautaztukban meglátogatták Teleki László grófot, apjának főnökét; Berlinen keresztül július 1-jén érkeztek vissza Pestre. Innét az akkori rendszer szerint ügyvédi gyakorlatra Nagyváradra Nagy József ügyvéd mellé, azután Aradra Cserepes Ferenc szintén ügyvéd mellé ment, mindenütt egy-egy évig segédkezve. 1859. júliusban gyenge egészsége helyreállítása végett Balatonfüredre utazott; azonban ott tüdőgyulladást kapott és a tüdővésszel küzdött otthon 1862. június 6-án bekövetkezett haláláig.

Munkája

  • Nagy László síremléke. Debreczen, 1863. (Ajánlás atyjától Latinovics Mór és Bereczki György kedves bajtársainak vigasztalásúl. Életrajza szintén atyjától.[1]

Apróbb dolgozatai: 12 költemény, eredetiek és fordítások Shelley és Moore után, Utazási naplótöredékei, Levelezések, Végakarata, Gyászlevél, Temetés, Utójegyzetek.

Jegyzetek

  1. Atyjának életrajzi jegyzetei: szül. 1803. márcz. 28. Háromszéken, 1812. az enyedi iskolába ment, 1831. ügyvédnek esküdött, 1832. szept. 5. Csomaközre ment és gr. Teleki Lászlóné, b. Mészáros Johanna javai felügyelőségét fogadta el sat. Nagy László kőnyomatú arcképe és névaláírása van a munka mellett, nyomt. Engel és Mandello Pesten 1862.)

Források

További információk

  • Vasárnapi Ujság 1862. jún. 15.