Nagy Lajos (geológus)

Nagy Lajos
Született	1921. december 23. Erdőd
Elhunyt	1982. július 13. (60 évesen) Kolozsvár
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	geológus, geológiai szakíró, egyetemi oktató
Sírhelye	Házsongárdi temető
Sablon Wikidata Segítség

Nagy Lajos (Erdőd, 1921. december 23. – Kolozsvár, 1982. július 13.) erdélyi magyar geológus, geológiai szakíró, egyetemi oktató.

Életútja

1921. december 23-án született a partiumi Erdődön. 1940-ben érettségizett Nagykárolyban, majd 1944-ben a debreceni egyetem természettudományi karán végzett geológia szakon. Tanári diplomáját a kolozsvári magyar egyetemen szerezte. 1945-ben Debrecenben védte meg doktori értekezését Erdőd vidéke földrajzából. 1944–1948 között kezdte pályáját Nagykárolyban, mint a Piarista Gimnázium, majd a Pedagógiai Líceum tanára, illetve 1948–1950 között igazgatója. 1951-ben kezdte egyetemi tevékenységét a Bolyai Tudományegyetemen adjunktusként, majd előadó tanár lett a Földtan-Földrajzi Kar földtan–ásványtani tanszékén. 1952–1953 között tanügy-minisztériumi osztályigazgató volt Bukarestben; visszatérve a Bolyai Tudományegyetemre, a Földrajz-Földtan Kar dékánja, majd prodékánja lett. E tisztségét megtartja 1959 után, az egyesített Babeș–Bolyai Tudományegyetemen is. Többek között Románia regionális földtanát oktatta a Bolyai Egyetemen, kutatási tevékenysége pedig elsősorban a Székelyföld területére eső medencebeli neogén üledékek rétegtana és földtani térképezése volt, melyet a Román Földtani Intézettel való szerződéses keretben végzett. Munkájában Fuchs Herman (1915-1996) tanszéki kollégája parányőslénytani meghatározásaira támaszkodott, aki az erdővidéki pliocén puhatestűek morfostatisztikájával is foglalkozott. Fő kutatási területe az Erdélyi-medence keleti részén levő Sóvidék volt, de foglalkozott a Hargita keleti oldalának vulkáni képződményeivel is. Első munkája 1956-ban az erdélyi diapir-öv Sajó és Nyárád közötti részének sztratigráfiai és tektonikai viszonyai címmel jelent meg. A két egyetem közös közleménysorozatában 1957-ben a Szovátától északra elterülő vidék geológiájával foglalkozott (Studia Universitatum Babeş et Bolyai 1957). A Román Geológiai Társaság munkatársaként végzett vizsgálati eredményei és szakszerűen kidolgozott geológiai térképei a társaság kézirattárában maradtak. A romániai földtani kutatásokról s a földtani térképezés fejlődéséről a Korunkban számolt be (1958/4).

Fő munkája

• A Román Népköztársaság földtana I-II. (egyetemi jegyzet, Kv. 1958); ennek rövidített változata 1960-ban a Tudományos Könyvkiadónál önálló kötetben is megjelent.

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2002. ISBN 973-26-0698-3