Nagy Olivér (karmester)

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Nagy Olivér
SzületettAz adatok szerializációja sikertelen
Az adatok szerializációja sikertelen
ElhunytAz adatok szerializációja sikertelen
Az adatok szerializációja sikertelen
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
IskoláiOrszágos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (–1936)
SírhelyeFarkasréti temető (1-2-133/134)[1][2]
Zenei pályafutása
Műfajokkomolyzene
Tevékenységzeneszerző, karnagy, pedagógus és szakíró


Nagy Olivér (Budapest, 1912. szeptember 24. - Budapest, 2000. október 12.) magyar zeneszerző, karmester, egyházkarnagy, zenei szakíró.

Életpályája

Tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte: 1933-ban egyházkarnagyi, 1935-ben középiskolai énektanári, 1936-ban zongoratanári oklevelet szerzett. 1933-tól 1939-ig a Palestrina Kórus korrepetitora és másodkarnagya, 1936 és 1951 között az Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának tagja, 1945-től 1982-ben történt nyugalomba vonulásáig a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára. 1971 és 1980 között a KÓTA munkatársa volt. 1982-ben vonult nyugdíjba. Hangjáték-kísérőzenéket, szimfonikus műveket (pl. Divertimento), kórusokat, népdalfeldolgozásokat írt, klasszikus zeneszerzők műveit adta közre, zongorakivonatokat készített, szerkesztői munkát végzett. 1953-ban kiadott, majd 1975-ben második kiadásban megjelent alapvető tankönyve a Partitúraolvasás - partitúrajáték. Szerkesztője az 1975-ben megjelent A magyar kórusművészet 30 éve című tanulmánykötetnek.[3] Munkásságának részét alkotják tanulmányai, cikkei, műismertetései és hangversenykritikái.

Díjai, kitüntetései

Jegyzetek

Források

Kapcsolódó szócikkek

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap