Nyiredy Géza (tüdőgyógyász)
Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Nyiredy Géza | |
Született | Az adatok szerializációja sikertelen Kolozsvár |
Elhunyt | 1990. július 25. (65 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | orvos, tüdőgyógyász |
Sírhelye | Farkasréti temető (11/5-1-63/64)[1][2] |
Nyiredy Géza (Budapest, 1924. augusztus 29. – Budapest, 1990. július 25.) orvos, tüdőgyógyász.
Pályafutása
Nyiredy Géza 1948-ban szerezte meg orvosi oklevelét a budapesti orvosi karon. 1949-ben az Országos Közegészségügyi Intézet oktató orvosaként dolgozott. 1949-től a tüdőklinikán gyakornokként, 1951-ben szakorvosként, 1951-től adjunktusként tevékenykedett. 1952–1956 között a tüdőszakorvosi képzés klinikai referense volt. 1956–1961 között az egyik klinikai osztály vezetője, a bronchológiai és légzésfunkciós vizsgálatok főorvosa volt. 1961-től a János Kórház IV. tüdőbelosztályának a főorvosa volt. Mintegy 60 tudományos cikk, tanulmány szerzője. Elsősorban a tüdőgümőkor bakteriológiájával, és a rákos megbetegedésekkel foglalkozott.

Fontosabb tanulmányai
- A bronchiektázia betegség és klinikai jelentősége (Budapest, 1963.)
- A hörgők betegségei (Kováts Ferencccel, Medicina Könyvkiadó, Budapest 1966.)
- Klinikai megfigyelések bronchiektázia betegségben (Budapest, 1967.)
Jegyzetek
Források
- Nyiredy Géza a Magyar Orvoséletrajzi Lexikonban
- Nyiredy Géza a Tudósnaptárban
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X