Paulheim Ferenc (építész, 1898–1974)

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Ez a szócikk az 1898–1974 között élt építészmérnökről szól. Hasonló címmel lásd még: Paulheim Ferenc (egyértelműsítő lap).
Paulheim Ferenc
SzületettPaulheim Ferenc János
1898. március 29.
Budapest
Elhunyt1974. január 1. (75 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
SzüleiPaulheim Ferenc
Foglalkozásaépítész
IskoláiMagyar Királyi József Műegyetem (–1921)
SírhelyeFiumei úti sírkert (26-1-3)[1]

Ifjabb Paulheim Ferenc, Paulheim Ferenc János (Budapest, Erzsébetváros, 1898. március 29.[2] – Budapest, 1974. január 1.)[3] építészmérnök, politikus (Magyar Élet Keresztény Községi Pártja/Magyar Élet Pártja), kormányfőtanácsos. Paulheim Ferenc, szintén neves építész fia.

Élete

Paulheim Konrád Ferenc és Piringer Antónia Terézia fiaként született. A Szent István Gimnázium után az egyetemi tanulmányait a Magyar Királyi József Műegyetemen végezte. 1921-ben építészi oklevelet, 1923-ban pedig építőmesteri oklevelet is szerzett. Külföldi tanulmányútjai során beutazta Európa, Afrika és Ázsia nagy részét. Visszatérve belépett édesapja építési irodájába. 1926-ban már mint önálló építész, elsősorban tervezőként volt tevékeny. 1923-ban tervezte és vezette a Községi Temetkezési Intézet budai telepének építkezését, 1925-ben a csepeli Kultúrház-pályázatra beadott terve elismerést, 1927-ben székesfővárosi bérháztervpályázaton díjat és dicsérő elismerést is nyert. 1925-ben az Ilka utcában épített családi villát, majd 1926-ban a Budapesti Korcsolyázó Egylet megbízásából elkészítette Budapest első műjégpályáját (Városligeti Műjégpálya), 1927-ben az Angol–Magyar Bank Bécsi úti bérházcsoportját (Hikisch Rezső műépítésszel együtt) és a Belvárosi Takarékpénztár Raktár utcai kislakásos bérházát, majd 1930-ig a Kartács utcában egy bérpalotát, a Szent Domonkos-rend Thököly úti kultúrház átépítését és a Glória filmszínházat, a Magyar Fémlemez Ipargyár építkezését, a Mester utcai hétemeletes bérpalotát (amelynél az akkori világnézetet képviselő, modern nyerstégla architektúrát alkalmazta) stb. 1933-ban a Kerepesi úti ügetőpálya akkor modern architektúrájú tribünjét[4] tervezte, amivel a műépítész külföldi versenyen aranyérmet[5] is nyert. 1920-tól a Biztosító Társaságok műépítész szakértője volt. 1938-ban Budapest főváros törvényhatósági bizottságában, mint póttag a következő megüresedett rendes tagsági helyekre került be: a szavazatszedő küldöttség, a munkásügyi bizottság és az út- és csatornaépítési szakbizottság, majd a magasépítési szakbizottság, a városfejlesztési különbizottság, illetve a XIV. kerületi testnevelési bizottság. 1942. decemberében a közigazgatási bizottságba is tagságot nyert.[6][7] 1940-től a Magyar Élet Keresztény Községi Párt főtitkára volt.[8] A vagyon-válság VII. kerületi döntőbíróságának alelnöke volt. 1950 után főként kórházakat, szanatóriumokat tervezett, majd az 1960-as évek elején meginduló társasház-tervezésben vett részt.[9] Az 1954. évi Mezőgazdasági Kiállításon tervfőmérnöki minőségben dolgozott.[10] 1974. január 1-én váratlanul hunyt el szívizomelhalás következtében mint aranydiplomás építészmérnök. 1974. január 9-én 11.30 órakor a Farkasréti temető halottasházából kísérték utolsó útjára.[11] A Mérnöki Kamarának alapítótagja volt. 1929-ben belépett a Magyar Vöröskereszt Egylet örökös tagságába.[12] 1938-ban az Erzsébetvárosi Keresztény Kaszinó elnökévé választották elhunyt édesapja helyére.[13] Az Országos Vizsla Club választmányának is tagja volt.[14] 1942-ben a Keresztény Építőmesterek Tábora (KÉT), a keresztény nemzeti jobboldali építőmesterek munkaközössége egyhangúlag elnökévé választotta.[15] 1943-tól a Magyar Élet Pártja pártigazgató helyettesévé nevezték ki.[16] Felesége Winkler Anna volt, akivel 1949-ben kötött házasságot Budapesten.

Elismerései

  • 1930 - a XII. Nemzetközi Építészkongresszus dicsérő elismerése
  • 1935 - a brüsszeli világkiállítás emlékérme
  • 1939 - a műcsarnoki kiállítás Neuschloss-Klussy-emlékérem
  • 1943 - Nemzetvédelmi Kereszt (a világháborút követő forradalmak és ellenforradalmak idején, valamint az ország elszakított területeinek visszaszerzése körül életüket veszélyeztető önfeláldozással véghezvitt cselekedeteik elismeréseként)[17]
  • 1943 - a m. kir. kormányfőtanácsosi cím (építészmérnök, székesfővárosi bizottsági tagnak a közélet terén szerzett érdemei elismeréséül)[18]

Jegyzetek

  1. ↑ https://library.hungaricana.hu/hu/view/BFLV_bn_25_07_1999_3_2/?pg=132&layout=s
  2. ↑ Születése bejegyezve a Bp. VII. ker. állami születési akv. 1080/1898. folyószáma alatt.
  3. ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. V. ker. állami halotti akv. 2/1974. folyószáma alatt.
  4. ↑ Művészeti Lexikon 2. L-Z, 1935 (adt.arcanum.com)
  5. ↑ Rohamosan fejlődik az ügetősport, Függetlenség 11. évfolyam 104. szám, 1943. május 9. (adt.arcanum.com)
  6. ↑ Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei (pg=176 ; 354 ; 357), library.hungaricana.hu - 1938
  7. ↑ Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei, library.hungaricana.hu - 1942.
  8. ↑ Bemutatkozott a Magyar Élet Ke­resztény Községi Párt uj vezetősége, Nemzeti Ujság 22. évfolyam 163. szám, 1940. július 20. (adt.arcanum.com)
  9. ↑ Pusztai László: Az OMF Magyar Építészeti Múzeumának gyűjteményei (1982—1985), Magyar Építőművészet 35. évfolyam 5. szám, 1986 (adt.arcanum.com)
  10. ↑ Az 1954. évi Mezőgazdasági Kiállítás, Magyar Építőművészet 4. évfolyam 1-2. szám - 1955. (adt.arcanum.com)
  11. ↑ Halálozás, Magyar Nemzet 30. évfolyam 4. szám, 1974. január 6. ([1]adt.arcanum.com)
  12. ↑ A Magyar Vöröskereszt Egylet Nemzeti Ujság 11. évfolyam 36. szám, 1929. február 13. (adt.arcanum.com)
  13. ↑ Az Erzsébetvárosi Keresztény Kaszinóelnökválasztó közgyűlése. , Magyarság 19. évfolyam 75. szám, 1938. április 3. (adt.arcanum.com)
  14. ↑ A vadászkutya 2. évfolyam 3. szám, 1941. március 15. (adt.arcanum.com)
  15. ↑ Paulheim Ferencet választotta elnökévé a KÉT., Esti Ujság 7. évfolyam 69. szám, 1942. március 26. (adt.arcanum.com)
  16. ↑ A főpolgármester bejelentette: a MÉP kifelé is erőteljes szervezkedést kíván folytatni, Magyarság 24. évfolyam 215. szám, 1943. szeptember 23.
  17. ↑ Kitüntetések, kinevezések., A vadászkutya 4. évfolyam 2. szám, 1943. márc. 15 (adt.arcanum.com)
  18. ↑ Kitüntetés, Fővárosi Közlöny 54. évfolyam 20. szám, 1943. máj. 14 (adt.arcanum.com)

Források

  • Szentmiklóssy Géza (szerk.): A magyar feltámadás lexikona, 1930 (adt.arcanum.com)
  • Hortobágyi Jenő (szerk.): Keresztény magyar közéleti almanach 2. M-Zs, 1940. (adt.arcanum.com)
Ez az építészről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
A lap eredeti címe: „https://hungaropedia.org/index.php?title=Paulheim_Ferenc_(építész,_1898–1974)&oldid=553556”