Power Macintosh G3/G4 szerverek

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

A Power Macintosh G3 és G4 szerverek (1998. január elseje – 2002. augusztus 13.) az Apple által fejlesztett, gyártott és forgalmazott számítógépek voltak. Alapjuk Power Macintosh G3 és G4 asztali gépek voltak, amelyeket a szerver feladatok ellátásához szükséges hardver- és szoftverkiegészítővel láttak el. Ezért az asztali gépekből is lehetett szerényebb tudású szervert létrehozni a megfelelő szoftverek hozzáadásával, illetve a szervernek szánt hardver felszereltségű gépen is lehetett munkát végezni, mintha asztali gép volna. A Power Macintosh G3 és G4 szerverek elődje az Apple Workgroup szerverek voltak, utódai az Xserve eszközök lettek.

Power Macintosh G3 szerver

A Power Macintosh G3 szerver 1998. január 1-jén került bemutatásra, a gép a Power Macintosh G3 megerősített változata volt. A szerver PowerPC 750 (G3) processzorral működött, az órajel 233 MHz-től 450 MHz-ig terjedt. A memória csak 32 MB volt, de bővíthető volt 1 GB-ig.[1]

Power Macintosh G3 minitorony
Power Macintosh G3 (Blue & White).

A Power Macintosh G3 szerverek esetében a tárolókapacitást SCSI merevlemezek biztosították, amelyek kapacitása 4 GB és 18 GB között mozgott. Ezek a merevlemezek az asztali gépbe szereltekhez képest nagyobb megbízhatóságot kínáltak. A megbízhatóság számos tényezőt takart. A SCSI merevlemezek hosszabb élettartammal rendelkeztek, mivel ipari és szerver környezetekre tervezték őket, ahol folyamatos, 24/7 üzemeltetésre van szükség. Emellett magasabb MTBF (Mean Time Between Failures: meghibásodások közötti átlagidő) értékük volt, azaz ritkábban hibásodtak meg. Fejlettebb hibajavító kódolást (ECC - Error Correction Code) használtak, amely képes volt felismerni és javítani a hibákat, ezáltal csökkentve az adatvesztés esélyét. A SCSI meghajtók gyakran nagyobb fordulatszámmal működtek (7200 RPM, 10 000 RPM vagy akár 15 000 RPM, ahol az rpm: percenkénti fordulatszám), ami gyorsabb adatátvitelt és rövidebb hozzáférési időt eredményezett. Továbbá, ezek a meghajtók jobb hőkezelési megoldásokkal is rendelkeztek, ami csökkentette a túlmelegedés kockázatát és hozzájárult a stabilabb működéshez. Emellett RAID támogatással is rendelkeztek, amely növelte az adatok redundanciáját és biztonságát.[1] A G3 szerverek egy alaplapi 10/100Base-T Ethernet porton át kapcsolódtak a lokális hálózatra.[1] A Power Macintosh G3 szerverekhez tartozó szoftverek közül az AppleShare IP volt a legfontosabb. Ez a szoftvercsomag biztosította a hálózati és fájlkezelési feladatok hatékony elvégzését. Az AppleShare File Server lehetővé tette a fájlok megosztását és kezelését az AppleTalk[2][3] és TCP/IP hálózatokon keresztül, míg az AppleShare Print Server nyomtatási szolgáltatásokat nyújtott a hálózaton át. Az AppleShare Web Server alapvető web szerver szolgáltatást kínált, amely lehetővé tette weboldalak hosztolását. Emellett az AppleShare Mail Server e-mail szolgáltatásokat biztosított, támogatva a POP és SMTP protokollokat. Az Apple Remote Access (ARA) Server lehetővé tette a távoli hozzáférést, így a felhasználók távolról is csatlakozhattak a hálózathoz és használhatták annak erőforrásait.[1] Továbbá a Mac OS X Server korai verziói is elérhetőek voltak a Power Mac G3 szervereken, amelyek további fejlett szerver funkciókat biztosítottak. Ezek közé tartozott a teljes értékű web szerver, az Apache HTTP Server és a QuickTime Streaming Server, amely lehetővé tette az audio- és videó tartalmak élő közvetítését és streamelését.[1] Az Apple Network Assistant lehetővé tette, hogy távolról menedzseljék és felügyeljék a hálózathoz csatlakozó Macintosh számítógépeket. Ez a szoftver különösen hasznos volt a hálózati problémák diagnosztizálásában és a rendszerek távoli adminisztrálásában.[1] Két Power Macintosh G3-t erősített meg az Apple, hogy szerverként értékesítse. Az egyik a minitoronyházas Power Macintosh G3 gép volt, egyre gyorsabb – 233, 266, 300 és 333 MHzPowerPC 750 (G3) processzorral. A másik a kék-fehér Power Macintosh G3 volt, azonos processzorral 350, 400, majd 450 MHz-es sebességgel.[1]

Power Mac G4 szerver

Power Mac G4 QuickSilver – akár működés közben is lenyitható – oldalával. Érdemes összehasonlítani a belső elrendezést a lentebb látható MDD elrendezéssel, látható a jelentős áttervezés.
Power Mac G4 MDD belseje. Érdemes összehasonlítani a belső elrendezést a fentebb látható Quicksilver elrendezéssel, látható a jelentős áttervezés.

A Power Mac G4 szerver 1999. január 5-én került piacra, a Power Mac G4 megerősített változata volt. Ezek a szerverek PowerPC G4 (PowerPC 7400) processzorral voltak felszerelve, az órajel 350 MHz-től 1 GHz-ig terjedt. Az alapértelmezett memória 128 MB volt, de (hivatalosan) 2 GB-ig bővíthető volt. A Power Mac G4 szerverek az adatokat ATA és/vagy SCSI merevlemezeken tárolta. A merevlemezek kapacitása az ATA meghajtók esetében 10 GB-tól 40 GB-ig terjedt, míg a SCSI meghajtók esetében a kapacitás akár 147 GB is lehetett.[4] A Power Mac G4 szerverek esetében lehetséges volt a két Gigabit Ethernet (10/100/1000Base-T Ethernet) portot összekapcsolni, hogy virtuálisan egy dupla sávszélességű portként működjenek. Ezt a technikát Ethernet bonding vagy link aggregation néven ismerjük, amely lehetővé teszi, hogy a két port együttesen nagyobb hálózati sávszélességet és redundanciát biztosítson. A Power Mac G4 Gigabit Ethernet modellek, például a Power Mac G4/450 DP (Gigabit), támogatták ezt a technológiát.[4] A szerverekben nagyobb teljesítményű processzorokat és több merevlemezt használtak, amelyek több hőt termeltek. A G4 szerverek jellemzően nagyobb és hatékonyabb ventilátorokkal voltak ellátva, mint az alapmodellek, így biztosították a megfelelő légáramlást a rendszerben. A Gigabit Ethernet modell például külön hűtőbordákat és ventilátorokat tartalmazott a processzor és az alaplap hűtésére, így minimalizálva a túlmelegedés kockázatát és biztosítva a rendszer stabilitását hosszú távú használat során. A duál-processzoros Quicksilver modellekbe speciális hűtőbordák és nagy teljesítményű ventilátorok kombinációja került, hogy folyamatosan magas terhelés mellett is megbízhatóan működjön a szerver.[4] Az operációs rendszer szerver verziója, a Mac OS X Server számos hálózati és szerver feladatot támogató funkcióval rendelkezett, beleértve az Apache HTTP Server-t, a Postfix és Cyrus Mail Services-t, az Open Directory-t LDAP és Kerberos támogatással, az AFP,[5] SMB/CIFS és NFS hálózati fájlmegosztást, valamint a QuickTime Streaming Server-t az audio- és videó streaming szolgáltatásokhoz. A NetBoot szolgáltatás lehetővé tette, hogy a kliensek hálózaton elérhető tárhelyen tárolt operációs rendszerről indítsák el a számítógépet, míg a WebObjects webalkalmazás-fejlesztő környezetet biztosított. A szerver adminisztrációs eszközök között szerepelt a Server Admin és a Workgroup Manager, amelyek megkönnyítették a szerverek kezelését.[4] Ezek mellett a szerver adminisztrációt és menedzsmentet különböző eszközök, például a Server Admin és a Workgroup Manager támogatták, amelyek intuitív kezelőfelületeken keresztül tették lehetővé a szerverek egyszerű konfigurálását és felügyeletét. A WebObjects szoftver segítségével a felhasználók fejlett webalkalmazásokat fejleszthettek és futtathattak, így a Power Mac G4 szerverek ideálisak voltak mind a kisvállalkozások, mind a nagyobb vállalati környezetek számára.[4] Hat Power Mac G4-ből alakított ki az Apple szerver gépet:

  • Macintosh Server G4 (AGP Graphics), PowerPC 7400 (G4) processzor, 350, 400, 450 és 500 MHz,
  • Macintosh Server G4 (Gigabit Ethernet), duál PowerPC 7400 (G4) processzor, 450 és 500 MHz,
  • Macintosh Server G4 (Digital Audio), single és duál PowerPC 7410 (G4) processzor, 533 MHz,
  • Macintosh Server G4 (QuickSilver), duál PowerPC 7450 (G4) processzor, 800 MHz,
  • Macintosh Server G4 (QuickSilver 2002), PowerPC 7455 (G4) processzor, 1 GHz,
  • Macintosh Server G4 (Mirrored Drive Doors) duál PowerPC 7455 (G4) processzor, 1 és 1,25 GHz.


Power Macintosh G3 és G4 ezerverek az időben

Apple AWS, Network és Power Macintosh G3/G4 szerverek idővonalon
Power Macintosh számítógépekMacintosh Quadra számítógépek
A színek kezdete a bemutató időpontja, a forgalmazás több esetben is hónapokkal később kezdődött. Megeshet, hogy egy csík végét kitakarja egy másik csík eleje. Előfordul, hogy a gyártás befejezését követően még egy ideig forgalomban marad a gép adott verziója.[6]

Jegyzetek

  1. 1,0 1,1 1,2 1,3 1,4 1,5 1,6 Mac Systems: Apple: Macintosh Server G3 (angol nyelven). everymac.com. (Hozzáférés: 2024. június 24.)
  2. Az AppleTalk az Apple Computer által a Macintosh számítógépeihez kifejlesztett hálózati protokollok szabadalmaztatott csomagja. Az AppleTalk számos olyan funkciót tartalmaz, amelyek lehetővé teszik a helyi hálózatok létrehozását előzetes beállítás vagy bármilyen központi útválasztó vagy szerver szükségessége nélkül. A csatlakoztatott AppleTalkkal felszerelt rendszerek automatikusan címeket rendelnek hozzá, frissítik az elosztott névteret, és konfigurálják a szükséges hálózatok közötti útvonalakat. Az AppleTalk 1985-ben jelent meg, és az Apple eszközök által használt elsődleges protokoll volt az 1980-as és 1990-es években. Az AppleTalk támogatás a legtöbb hálózati nyomtatóban (különösen a lézernyomtatókban), néhány fájlszerverben és számos útválasztóban is elérhető volt. A TCP/IP térnyerése az 1990-es években az AppleTalk visszaszorulásához vezetett, a Mac OS X v10.6 2009-es már nem támogatta a protokollt. Az AppleTalk fejlettebb automatikus konfigurálási funkciói azóta a Bonjourban is megjelentek, míg az Universal Plug and Play hasonló igényeket szolgál ki.
  3. Electronic Design, 1985 február, 33. évfolyam, 3. szám, 38. oldal
  4. 4,0 4,1 4,2 4,3 4,4 Mac Systems: Apple: Macintosh Server G4 (angol nyelven). everymac.com. (Hozzáférés: 2024. június 24.)
  5. Az Apple Filing Protocol (AFP), korábban AppleTalk Filing Protocol, szabadalmaztatott hálózati protokoll, az Apple File Service (AFS) része, amely fájlszolgáltatásokat kínál a macOS, a klasszikus Mac OS és az Apple II számítógépekhez (Apple II, II Plus, IIe, IIe Enhanced, IIe Platinum, IIc, IIc Plus, IIGS). Az OS X 10.8 Mountain Lion és korábbi verziókban az AFP volt a fájlszolgáltatások elsődleges protokollja. Az OS X 10.9 Mavericks-től kezdődően a Server Message Block (SMB) lett az elsődleges fájlmegosztó protokoll, és az AFP-kiszolgáló futtatásának lehetősége a macOS 11 Big Surban megszűnt. Az AFP támogatta a Unicode fájlneveket, a POSIX és hozzáférés-vezérlési listák engedélyeit, az erőforrás-elágazásokat, az elnevezett kiterjesztett attribútumokat és a speciális fájlzárolást.
  6. Az adatok forrásai:

Források

További információk