Selyemmadár
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Hím selyemmadár
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Ptilonorhynchus violaceus (Vieillot, 1816) | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Selyemmadár témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Selyemmadár témájú médiaállományokat és Selyemmadár témájú kategóriát. |
A selyemmadár, vagy kék lugasépítő (Ptilonorhynchus violaceus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a lugasépítő-félék (Ptilonorhynchidae) családjába tartozó Ptilonorhynchus nem egyetlen faja.
Előfordulása
Előfordulása az esőerdőkre és egyéb erdős területekre korlátozódik, Ausztrália keleti részének két vidékén, az északi Queensland és a déli Victoria között. Nem vonuló faj.
Alfajai
- Ptilonorhynchus violaceus minor A. J. Campbell, 1912
- Ptilonorhynchus violaceus violaceus (Vieillot, 1816)
Megjelenése
Testhossza 28-32 centiméter és testtömege 150 gramm. A hím kékesfekete tollazatú, a tojónak sötétbarna hátrésze és világosabb barna, foltos mellrésze van.
 |
Életmódja
Gyümölcsökkel és rovarokkal táplálkozik.
Szaporodása
A hím a tojó elcsábítására egy lugast épít, mely két párhuzamos falból áll, amelyeket földbe szúrt száraz ágak és füvek alkotnak. A bejáratot kék színű tárgyakkal, például bogyókkal, tollakkal díszít. Újabban emberi eredetű tárgyakat, így kupakokat, üvegcserepeket is felhasznál a dekoráláshoz, de csakis a kék színűeket. A hím nem csupán lugasával (melyet folyamatosan őrizni kénytelen a többi hímtől), de viselkedésével is csábítja a tojókat. Minden hím igyekszik minél több tojót magához csalogatni. A lugast fészekként nem használja a faj. A tojó ágakból készíti fészkét és levelekkel béleli ki. Két tojását egyedül költi ki 19-22 nap alatt. A kikelő fiókákat is a tojó neveli fel egyedül.
 |
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. augusztus 31.)
- Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. augusztus 31.)
- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2010. augusztus 31.)
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
