Richardson-extrapoláció

Innen: Hungaropédia
(Richardson extrapoláció szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

A numerikus analízisben a Richardson extrapoláció egy sorozatgyorsító módszer, amivel felgyorsíthatjuk egy sorozat konvergenciáját. Az eljárás Lewis Fry Richardson angol matematikusról kapta a nevét, aki a technikát a 20. század elején vezette be.[1][2] Birkhoff és Rota szerint „…a gyakorlati számításokban a hasznosságát nem igazán lehet túlbecsülni.”[3] Gyakorlati alkalmazásai között szerepel a Romberg integrálás, amely Richardson-extrapolációt alkalmaz a trapéz-szabályra, és a Bulirsch–Stoer-algoritmus, amely differenciál egyenletek megoldására használható.

Példa

Tegyük fel, hogy A(h) egy hn rendű közelítése egy A=limh0A(h) alakú függvénynek, tehát AA(h)=anhn+O(hm),an0,m>n. Ekkor

R(h)=A(h/2)+A(h/2)A(h)2n1=2nA(h/2)A(h)2n1

a Richardson extrapoláltja A(h)-nak; azaz a hm rendű megközelítése A-nak, ha m>n. Általános esetben, a „2” tényező helyettesíthető más tényezővel, a lent bemutatott módon. Gyakran könnyebb elérni egy adott pontosságot R(h)-t használva A(h') helyett, egy sokkal kisebb h' -val, ami problémákat okozhat a korlátozott pontosság (kerekítési hiba) és/vagy a szükséges számítások többlete miatt (ld. lenti példák).

Általános képlet

Legyen A(h) egy megközelítése A-nak, ami a pozitív h lépésszámtól függ, egy AA(h)=a0hk0+a1hk1+a2hk2+ alakú hibaképlettel, ahol ai ismeretlen és ki ismert állandók úgy, hogy hki > hki+1. A keresett érték megadható a

A=A(h)+a0hk0+a1hk1+a2hk2+

összefüggéssel, ami leegyszerűsíthető a nagy O jelöléssel

A=A(h)+a0hk0+O(hk1).

h lépésközt használva és h / t-t egy adott t-re, a két képlet A-ra:

A=A(h)+a0hk0+O(hk1)
A=A(ht)+a0(ht)k0+O(hk1).

A második egyenletet beszorozva tk0-val és kivonva az elsőt kapjuk a

(tk01)A=tk0A(ht)A(h)+O(hk1)

egyenletet, amely A-ra megoldva a következőt adja:

A=tk0A(ht)A(h)tk01+O(hk1).

Az eljárás által egy jobb közelítést értünk el A-ra, kiküszöbölve a legnagyobb hibatényezőt, O-t (hk0). Az eljárás megismételhető még több hibatényező eltávolításáért és ezáltal még jobb közelítés eléréséért. Egy általános rekurzív összefüggés állapítható meg a közelítésekre:

Ai+1(h)=tkiAi(ht)Ai(h)tki1

úgy, hogy

A=Ai+1(h)+O(hki+1), A0=A(h).

Megjegyzendő, hogy a Richardson-extrapoláció lineáris sorozat-transzformációnak fogható fel.

Példa

Taylor-sorbafejtéssel,

f(x+h)=f(x)+f(x)h+f(x)2h2+

f(x) deriváltja megadható

f(x)=f(x+h)f(x)hf(x)2h+.

formában. Ha a derivált eredeti közelítéseit

A0(h)=f(x+h)f(x)h

formában választjuk meg, akkor ki = i+1. t = 2 esetben az első extrapoláció A-ra

A=2A0(h2)A0(h)+O(h2). lesz.

Az új közelítéshez

A1(h)=2A0(h2)A0(h)

újraextrapolálhatunk,

A=4A1(h2)A1(h)3+O(h3). kapva

.

Hivatkozások

  1. Richardson, L. F. (1911). „The approximate arithmetical solution by finite differences of physical problems including differential equations, with an application to the stresses in a masonry dam”. Philosophical Transactions of the Royal Society of London, Series A 210, 307–357. o. DOI:10.1098/rsta.1911.0009. 
  2. Richardson, L. F. (1927). „The deferred approach to the limit”. Philosophical Transactions of the Royal Society of London, Series A 226, 299–349. o. DOI:10.1098/rsta.1927.0008. 
  3. 126. o. Birkhoff, Garrett, Gian-Carlo Rota. Ordinary differential equations, 3rd edition, John Wiley and sons (1978). ISBN 047107411X. OCLC 4379402 
  • Extrapolation Methods. Theory and Practice by C. Brezinski and M. Redivo Zaglia, North-Holland, 1991

Külső linkek