Szelőce
| Sókszelőce (Selice) | |||
 | |||
| Szent Mihály tiszteletére szentelt római katolikus temploma | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Nyitrai | ||
| Járás | Vágsellyei | ||
| Rang | község | ||
| Polgármester | Igor Mandák | ||
| Irányítószám | 925 72 | ||
| Körzethívószám | 00421 (0) 31 | ||
| Forgalmi rendszám | SA | ||
| Népesség | |||
| Népsűrűség | 74 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 113 m | ||
| Terület | 38,36 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 é. sz. 48° 05′ 36″, k. h. 17° 58′ 08″48.093333°N 17.968889°EKoordináták: é. sz. 48° 05′ 36″, k. h. 17° 58′ 08″48.093333°N 17.968889°E | |||
| Sókszelőce weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sókszelőce témájú médiaállományokat. | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Sókszelőce (szlovákul Selice) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Vágsellyei járásban.
Fekvése
A mátyusföldi község a Kisalföldön, Vágsellyétől 12 km-re délkeletre fekszik. Magyarsók és Szelőce egyesítésével jött létre 1947-ben.
Élővilága
-
2014 -
-
2023
- A faluban két gólyafészek található.[1]
- A község Vágfarkasd-hoz közeli külterületén, a Vág folyó jobb partján, szemétégető építését tervezik. Megépülése esetén az évi 100 000 tonna kapacitású szemétégető a környék legnagyobb környezetszennyezője lenne.[2]
Elnevezése
Szelőcének 1078-ból maradt fenn első írásos említése „Seleuch” alakban, míg Magyarsóknak a zoborhegyi apátság 1113-ban kiadott oklevelében. 1911-től a települések hivatalos magyar formája Magyarsók (korábban Magyar-Sók) és Szelőcze lett, amikor a magyar közigazgatásban az 1898/IV. törvénycikk hatályossá vált.[3] A települések az első bécsi döntést követően visszakerültek a Magyar királysághoz, s a hivatalos névhasználatban már a Magyarsók és a Szelőce forma került alkalmazásra.[4] Mivel a jelenlegi település két 1945 után egyesített egykor önálló településből áll (Magyarsókot és Szelőcét 1947-ben egyesítették), értelemszerűen nincs hivatalos magyar névalakja. A második világháború után Csehszlovákiában a jogfosztások ideje alatt a magyar nyelv használatát előbb betiltották, majd korlátozták.[5] Az 1948-as februári kommunista fordulat után fokozatos enyhülés következett, azonban az 1990-es évekig nemzetiségi név hivatalosan előírt használatban nem volt. Az 1994-es ún. táblatörvény,[6] majd az 1999-es kisebbségi nyelvhasználati törvény,[7] illetve 2012-es[8] és az aktuális 2023-as szlovák kormányrendeletben is a Sókszelőce magyar név használatát írták elő a szlovákiai hivatali érintkezésben.[9] A kisebbségi kormánybiztos hivatala által összeállított lista azonban nem veszi figyelembe még a szlovákiai azonos magyar névalakokat sem, mint ahogy a lista szlovák politikai befolyásoltsága is egyértelmű.[10] A szlovák jogrend értelmében a településeknek vagy azok részeinek azonban ma is csak egy hivatalos: szlovák neve (szlovákul názov obce) van,[11] tehát a magyar helységnévhasználat (szlovákul označenie obce) a kormányrendeletek mellékletei ellenére nem minősülnek hivatalos magyar helynévnek.
Története
A települést 1078-ban „Seleuch” alakban említik először. 1317-ben „Zelechen”, 1323-ban „Seleuch” alakban szerepel a forrásokban. Királyi birtok volt, majd a 11. század végén a pannonhalmi bencés apátság birtoka lett. 1317-ben az Apponyi, Mérey és Vécsey családok, a 16. században a Csúzy család, a 18-19. században a Hunyady, Károlyi, Majthényi és Rudnay családok voltak a birtokosai. A 16. században elpusztította a török. 1715-ben 4 háztartása adózott. 1787-ben 124 házában 925 lakos élt. 1828-ban 182 háza volt 1271 lakossal. Lakói mezőgazdasággal és kosárfonással foglalkoztak. Vályi András szerint „SZELLŐCZE. Magyar falu Nyitra Várm. földes Ura B. Hunyady Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Selyéhez 1 1/4 mértföldnyire; határja középszerű.”[12] Fényes Elek szerint „Szelőcze, magyar falu, Nyitra vmegyében, Sók mellett: 1062 kath., 18 evang., 74 ref. 103 zsidó lak. kath. paroch. templommal. – Határa ollyan mint Sóké, azaz termékeny, róna; legelője sok van. F. u. gr. Hunyady sat. Érsekujvárhoz 2 mfd.”[13] Nyitra vármegye monográfiájában „Szelőcze, magyar község a Vág balpartján, Magyar-Sók mellett. 1671 r. kath., ág. ev., ev. ref. és izr. vallásu lakossal, kik között a r. katholikusok száma túlnyomó. Postája Magyar-Sók, táviró- és vasúti állomása Tornócz. Kath. templomát 1787-ben építették. Kegyura a vallásalap. Az izraelitáknak zsinagógájuk van itt, mely 1802-ben épült. 1866-ban a községben épített út felhányása alkalmával sok emberi csontmaradványra és régi fegyverdarabokra bukkantak. A község gyakran volt kitéve elemi csapásoknak. 1861-ben nagy tüzvész pusztította. 1883-ban pedig jégverés tette tönkre a lakosok vagyonát és 1873 előtt a gyakori nagyobb árvizek okoztak inséget. A községről 156Szent László király alatt „Szelőcz” (Seleuch) néven, mint a pannonhalmi apátság birtokáról van feljegyzés. Földesurai később a Hunyady grófok voltak, jelenleg pedig gróf Károlyi Lajosnak van itt nagyobb birtoka.”[14] A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Vágsellyei járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része.
Nevezetességei
-
-
Harangtorony -
Szent Vendel szobra
- Szent Mihály tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1785-ben épült klasszicista stílusban. 1882-ben bővítették.
- Az első református templom 1650-ben épült kőből. Az ellenreformáció idején elkobzott református templomot a későbbiekben katolikus templommá alakították át. II. József türelmi rendeletének jogalapján 1788-ban a reformátusok egy fatemplomot építettek. Ennek a helyén épült 1816-ban egy új templom téglából. Mivel homokra építették, 120 év után le kellett bontani. A mai templom (immár a negyedik) 1936-ban épült a korábbi, 1816-ban épített templom alapjaira.
- Sókszelőcei Napok augusztusban.
- Vízerőmű a Vág folyón.
Népessége
Az Árpád-kori alapítású falu őshonos lakosságát magyarok alkotják. 1910-ben Szelőce 1703 lakosából 1690 magyar és 12 szlovák anyanyelvű volt. Magyarsók 2022 lakosából 1990 magyar és 29 szlovák anyanyelvű volt. 1970-ben 3425 lakosából 2842 magyar és 554 szlovák volt. 1980-ban 3124 lakosából 2606 magyar és 494 szlovák volt. 1991-ben 2755 lakosából 2079 magyar és 565 szlovák volt. 2001-ben 2832 lakosából 1682 magyar és 1011 szlovák volt. 2011-ben 2859 lakosából 1416 magyar és 1241 szlovák volt. 2021-ben 2872 lakosából 1008 (+96) magyar, 1450 (+57) szlovák, 43 (+217) cigány, 27 egyéb és 344 ismeretlen nemzetiségű volt.[15]
|
| ||||||||||||||||||||||||||||||
Oktatásügy
- Iskolájának legkorábbi ismert említése 1752-ből származik.
- Osztényi Leander Alapiskola és Óvoda. A magyar tanítási nyelvű, 11 tantermes általános iskola 2000 óta viseli egykori igazgató-tanítója, a vágfarkasdi születésű festőművész nevét.
Neves személyek
- Magyarsókon is tanított Osztényi Leander tanító, festőművész.
- Magyarsókon is tanított Szeghalmy Gyula tanító, régész, fényképész.
- Magyarsókon született 1787-ben Réső Ensel Sándor táblai ügyvéd és több megye táblabírája.
- Magyarsókon született 1810-ben Váli Ferenc természetrajz-vegytan szakos tanár, tankönyvíró, a pápai tanítóképző megteremtője és első igazgatója.
- Magyarsókon született 1914-ben Kertész Gyula polihisztor
- Itt született 1945. október 4-én Rácz László csellótanár, csellista.
- Itt született 1950. december 22-én Tomáš Galis zsolnai püspök.
- Itt tanított Stampay János tanár, iskolaigazgató, kántor, író.
Galéria
-
Kereszt 1826-ból -
Szent Vendel -
Kereszt 1851-ből -
-
Temetőkapu 1929-ből -
Temetőkereszt -
Jegyzetek
- ↑ bociany.sk
- ↑ A szemétégető tervezete Szlovákia Környezetvédelmi Minisztériumának információs portálján
- ↑ Belügyi Közlöny XVI/21, 210-211 No. 5 és 11 Nyitra vármegye községei és egyéb lakott helyei neveinek megállapítása.
- ↑ A m. kir. belügyminiszternek 95.351/1938. B. M. számú rendelete. A visszacsatolt felvidéki területeken és azokkal határos részeken alakított vármegyék járás beosztása (Belügyi Közlöny 1938/56, 1213 (december 25.))
- ↑ Popély Árpád 2017: Magyar nyelvhasználat a második világháború utáni Csehszlovákiában. In: Misad Katalin (szerk.): Kétnyelvűség térben és időben. Pozsony, 25.
- ↑ 191/1994
- ↑ 184/1999. sz. törvény (Zákon o používaní jazykov národnostných menšín); 221/1999 kormányrendeleti lista
- ↑ 2.. pont, 2011. évi 534. kormányrendelet Nariadenie vlády Slovenskej republiky, ktorým sa mení a dopĺňa nariadenie vlády Slovenskej republiky č. 221/1999 Z. z., ktorým sa vydáva zoznam obcí, v ktorých občania Slovenskej republiky patriaci k národnostnej menšine tvoria najmenej 20 % obyvateľstva (Slovenčina nyelven) (Hozzáférés ideje: 2021. július 16.)
- ↑ Kormányrendelet és melléklete
- ↑ Új Szó 2011. december 21.
- ↑ Új Szó 2022. július 26.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye.
- ↑ ma7.sk
Források
- 1897 Dunántúli Protestáns Lap 8, 123
Külső hivatkozások
A Vágsellyei járás települései | ||
|---|---|---|
Vágsellye (Šaľa) | ||
|  | |
