Vajszínű ördögszem
 | ||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||
| Scabiosa ochroleuca L. | ||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Vajszínű ördögszem témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Vajszínű ördögszem témájú médiaállományokat és Vajszínű ördögszem témájú kategóriát. |
A vajszínű ördögszem (Scabiosa ochroleuca) a loncfélék (Caprifoliaceae) családjába és a mácsonyaformák (Dipsaceae) alcsaládjába tartozó növényfaj. Dél- és Közép-Európa sziklagyepein, száraz rétjein, cserjésein, homok- és löszpusztáin fordul elő. Magyarországon közönséges növény.
Jellemzése
Felálló, vékony, hengeres, alig vagy nem elágazó szárú, 20–60 cm magas, lágy szárú, évelő növény. Finoman molyhos. Mélyre hatoló gyökerei, erős gyöktörzse, vékony szeletekre redukálódott levelei miatt jól tűri a szárazságot. Alsó szárlevelei és tőlevelei fűrészes szélűek, lándzsa alakúak, a felső szárlevelek vékony szeletekre kétszeresen szárnyasan szeldeltek, amitől úgy tűnik, mintha a száron keskeny, szálas levelek ülnének. Július-szeptember között virágzik. Halványsárga vagy krémszínű virágai a szár csúcsán lapult, 1,5-3,5 cm átmérőjű fejecskevirágzatot alkotnak, ami a fészkesek virágzatára emlékeztet. A szélső virágok mintegy kétszer hosszabbak a belsőknél. A párta ötcimpájú, a csésze sertéi vörösesbarnák, a lándzsás-hegyes murvalevelek nem nyúlnak túl a virágzaton. A magház alsó állású. A megporzást méhek, poszméhek és zengőlegyek, kisebb mértékben egyéb rovarok végzik.[1] Termése hengeres kaszattermés, a szél terjeszti. Kromoszómaszáma 2n=16.
Jegyzetek
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Gelbe Skabiose című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- Bertram Münker: Közép-Európa vadvirágai. Budapest: Magyar Könyvklub. 1998. = Természetkalauz, ISBN 963 548 672 3
