Sebők György (zongoraművész)

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Ez a szócikk a zongoraművészről szól. Hasonló címmel lásd még: Sebők György (egyértelműsítő lap).
Sebők György
SzületettAz adatok szerializációja sikertelen
Az adatok szerializációja sikertelen
ElhunytAz adatok szerializációja sikertelen
Bloomington
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • zongoraművész
  • zenepedagógus
  • zongorista
IskoláiOrszágos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (–1938)
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Sebők György témájú médiaállományokat.

Sebők György (Szeged, 1922. november 2. – Bloomington, 1999. november 14.) nemzetközileg elismert Liszt Ferenc-díjas zongoraművész és az Indiana University School of Music professzora Archiválva 2013. július 28-i dátummal a Wayback Machine-ben volt Bloomingtonban (Indiana, USA).

Élete

Sebők Vilmos (1887–1943) ügyvéd és Krausz Klára (1896–1978) gyermekeként született; húga Sebők Éva költő, műfordító.[1][2] Zenei tanulmányait 5 éves korában szülővárosában kezdte. Tehetségét anyai nagyapja, Krausz József (1866–1950)[3] szegedi főorvos ismerte fel, aki bemutatta őt dr. Baranyi Jánosnak, Dohnányi Ernő egykori tanítványának, Szeged akkori legelismertebb zongoratanárának. A mester a gyermek tanításával először Bartl Ödönné zongoratanárnőt bízta meg és a zeneelméletre Szögi (Szeghy) Endre tanította, és ő vette észre, hogy abszolút hallása van a „kis növendéknek”. Kamarazenére Gábor Arnoldné hegedűtanárnő oktatta. Később a tanítását Sándor György[4] vette át, aki abban az időben Bartók Béla tanítványa volt a Zeneakadémián és hetente Szegedre utazott tehetséges növendékeknek órákat adni. 1938-ban, 16 évesen felvételt nyert Székely Arnold osztályába a Zeneakadémiára. Később a tanulást Keéri-Szántó Imrénél folytatta, majd egy rövidebb ideig Faragó Györgyhöz[5] került. A kamarazenét Weiner Leótól a zeneszerzést Kodály Zoltántól tanulta. A sors és a körülmények játéka, hogy az akadémián nem a tanáraitól tanult a legtöbbet. Olyan helyzetbe került, hogy kísérte Zathureczky Ede osztályát, kísért Molnár Imre énekóráin, Kresz Géza hegedűóráin, kísért diplomahangversenyeken, vagyis egyszerre volt korrepetitor, növendék, illetve tanár. A Zeneakadémiát befejezve (1938) Paul Weingarten(wd) zongoraművész magántanítványa lett. Huszonegy évesen őt sem kerülte el a második világégés, behívták munkaszolgálatra. Távollétében édesanyját és tizenhét éves nővérét deportálták, de túlélték a megpróbáltatásokat.[6] A háború után Szegedre költözött. Később Bukarestbe utazott és ott a véletlen szerencsének köszönhetően George Enescu felkérte szólistának egy zenekari koncertre. A nagy sikernek köszönhetően Erdély-szerte koncertezett, majd rövidebb ideig Párizsban tartózkodott, de ekkor még kénytelen hazautazni (1946). Ezután újra Budapesten kapott lehetőséget, ami az akkori Bartók Konzervatórium zongoratanári állásában kínálkozott (1949-1957). Ezekben az időkben a tanítás mellett sokat szerepelt koncerteken, rádió felvételeket készíthetett és szerepelhetett a Világifjúsági Találkozón (VIT) is, ahol díjat is kapott. Az elismertség és a megbecsülés jegyeként 1952-ben megkapta a Liszt Ferenc-díjat. 1956 őszén, látva az itthoni helyzetet, (másodszor is) Párizsba költözött (1957). Egy kinti sikeres szólóest után Gabriel Dussurget(wd)-nek, a párizsi Opera későbbi igazgatójának ajánlásával lemezszerződési ajánlatot kapott az Erato hanglemezcégtől, 8 lemez elkészítésére, amiből az első azonnal „Grand Prix du Disque(wd)”-díjat kapott. 1958–tól stabilizálódott a kinti helyzete és lehetőség nyílt a régen áhított nemzetközi karrierre. Az Egyesült Államokbeli Pennsylvaniából és Coloradóból kapott meghívást, melyet nem fogadott el. Később 1962-ben az Indiana Állami Egyetem zenei fakultására, a Jacobs School of Music(wd), által felajánlott lehetőséggel élve Bloomingtonba került.

Jacobs School of Music - University of Indiana, Bloomington
Sample Gates - University of Indiana, Bloomington
Education - University of Indiana, Bloomington

1985-től az egyetem örökös professzora címet kapja (1993-ban Bloomingtonban 1 évig tanítványa volt Bogányi Gergely). Sok-sok éven át hangversenyezett és kurzusokat tartott a világ számos pontján. 14 évig dolgozott a berlini Hochschule der Künste vendégtanáraként. Tanított a tokiói Toho Schoolban,[7] a párizsi Conservatoire[8]-on, Amszterdamban, Barcelonában, Banffban (Kanada) és a finn Sibelius Akadémián, valamint idehaza Keszthelyen, a Szombathelyi Bartók Szemináriumon és a Zeneakadémián. 1985-ben kurzust alapított ’Ernen Musikdorf’ néven a svájci Ernenben.(wd) Élete végéig aktív művész maradt, Amerika, Európa, Japán és a világ számos helyén, felejthetetlen, maradandó koncertet adott. Munkásságát számos kitüntetéssel jutalmazták világszerte.

Díjai, elismerései

Jegyzetek

Források

További információk

  • Zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A lap eredeti címe: „https://hungaropedia.org/index.php?title=Sebők_György_(zongoraművész)&oldid=717339”