Soós István (vegyész)
| Soós István | |
| Született | 1902. december 27.[1] Kisújszállás |
| Elhunyt | 1959. május 1. (56 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | vegyészmérnök, borász, mikrobiológus, egyetemi tanár |
| Iskolái | Magyar Királyi József Műegyetem (–1925) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (8/2-1-164)[2][3] |
Soós István (Kisújszállás, 1902. december 27. – Budapest, 1959. május 1.) vegyészmérnök, borász, mikrobiológus, egyetemi tanár, a mezőgazdasági tudományok doktora (1952).
Életútja
A budapesti Műegyetemen 1925-ben vegyészmérnöki oklevelet szerzett, utána az Ampelológiai Intézet munkatársa lett. 1943-ban kísérletügyi igazgató, 1946-tól az intézet helyettes igazgatója, rövidesen pedig igazgatója lett. Irányította 1950-ben az intézet átszervezését Szőlészeti Kutató Intézetté, amelynek igazgatója maradt 1955-ig. 1952-től a Kertészeti Főiskola előadója, majd a borászati tanszék vezetője 1954-től. Nevéhez és munkásságához főződik a magyar borászati mikrobiológia megalapítása, a magyar borélesztő-gyűjtemény, valamint a borvizsgálati módszerek fejlesztése. Tankönyveket is írt, megindította a szőlőmonográfia elkészítését. A Nemzetközi Szőlő- és Borhivatal egyik bizottságának elnöke volt. Budafokon borászati szakközépiskolát neveztek el róla.
Főbb művei
- A borok betegségei, hibái és azok javítási módja (Bp., 1938)
- Borászati mikrobiológia (Bp., 1948)
- Borászati kémia (Bp., 1948)
- Borbakteriológia (Bp., 1949)
- A magyar borélesztők morfológiája és fiziológiája (Bp., 1951).
Jegyzetek
Források
- Magyar életrajzi lexikon
- Rakcsányi László: Soós István (Agrártudomány 1959. 6. sz.)
- Hajós György: A borvizsgálat magyar úttörői (Országos Borminősítő Intézet Évkönyve 1963).