Szél (film)

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Szél
1996-os magyar film
RendezőIványi Marcell
ProducerDurst György
Műfaj
ForgatókönyvíróIványi Marcell
Főszerepben
  • Czobor Szilvia
  • Gyoval Margit
  • Somogyi Ilona
OperatőrHaraszti Zsolt
VágóIványi Marcell
HangmérnökPeter Connelly
JelmeztervezőKincs Péter
GyártásvezetőPeták Eleonóra
Gyártás
Ország Magyarország
Nyelvmagyar
Játékidő6,0 perc
Költségvetés850 ezer Ft[1]
Képarány1,66:1
Forgalmazás
Bemutató
  • 1996. február 13. (Magyarország)
  • 1996. május (Franciaország)
Díj(ak)Arany Pálma
További információk

A Szél Iványi Marcell 1996-ban elkészült fekete-fehér kisfilmje, Lucien Hervé Három asszonyság című fotója alapján. Az alkotás egyetlen, gondosan megtervezett és előkészített, hat perces, beszéd nélküli snitt végén mutatja meg azt, ami – a rendező szerint – nem látható Hervé fotóján. A film Arany Pálmát nyert az 1996-os cannes-i nemzetközi filmfesztiválon.

A film elkészítése

1994 decemberében egy filmes kurzuson Bíró Yvette azt a feladatot adta a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóknak, hogy írjanak forgatókönyvet egy kisfilmhez Lucien Hervé 1951-ben, a kelet-franciaországi Audincourtban készített Három asszonyság című fotója alapján, s örökítsék a kép időtlen pillanatának előttjét és utánját. A fekete-fehér felvételen különböző viseletű érett korú nők állnak egymás mögött egy vidéki ház közelében és néznek feszülten egy irányba – a fotó megtekintőjének fantáziájára bízva, mire is figyelnek. Ruházatukat kissé megfeszíti a szél.[2][3] A pár óra alatt összeállított szinopszisok közül Iványi ötlete nyerte el a tanár tetszését; aki javasolva, hogy írja meg a forgatókönyvet és rendezze meg a filmet.[4] A forgatókönyv elolvasása után Durst György producer vállalta, hogy a Duna Televízió finanszírozásával legyártatja a filmet. A rendező egyetlen hosszú jelenettel, csupán a kamera 360°-os mozgatásával forgatta le az alkotást. A nők nézési irányával ellentétesen lassan mozgó kamera megmutatja a tágas, mozdulatlan pusztaságot, a gondtalanul repkedő galambrajt, a dolgukra igyekvő parasztokat – párbeszéd nem hallatszik, csupán a szél rendszertelen fütyülése, állatok hangja és távoli, elmosódó munkazaj. A feszültség lassú fokozódásával érünk el a jelenet csúcspontjához, a zaj forrásához: civil ruhás egyének öt férfit akasztanak. A kamera továbbhalad és egy alig hallható énekfoszlány beszűrődése közben visszatér a nőkre, az akasztás-sorozat néma és mozdulatlan szemlélőire... A film gyártása 1995-ben kezdődött és 1996 februárjában fejeződött be.[4] Az extra-hosszúságú snittet négyszer forgatták le egy nap délelőtt 9 óra és délután 2 óra között; a Nap állása és a fényviszonyok miatt közülük a harmadik lett a végső változat. A rendező és a hangmérnök a forgatás másnapját kifejezetten a hangfelvételek elkészítésére fordították. Ezt követően még közel két hónapot igényeltek az utómunkák.[1][4]

A film bemutatása és sikere

A filmet hivatalosan 1996. február 13-án bemutatták be a XXVII. Magyar Filmszemle versenyfilmjei között az Uránia filmszínházban.[5] Március 7-én a Párizsi Magyar Intézetben szervezett vetítésen az alkotók megmutatták az ötletadó fotó szerzőjének, Lucin Hervének is, akinek tetszett az alkotás. Másnap a cannes-i nemzetközi filmfesztivál párizsi irodájában a rendező benevezte a filmet a rendezvényre. Előzsűrizés nélkül a fesztivál főmegbízottja, Gilles Jacob döntésével került a hivatalos válogatás rövidfilmjeinek versenyébe, ahol Arany Pálmát nyert.[6] Az eredményes fesztiválszereplésért a film 23 éves rendezője megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje kitüntetést.[7] A sikeres bemutatkozást következő másfél évben a filmet számos fesztiválra nevezték, illetve hívták meg, amelyeken sikerrel szerepelt,[8]

Helye a magyar filmtörténetben

Lucien Hervé eredeti fotójához és az alkotás mondanivalójához stílusban és korban messzemenően illő, bravúrosan komponált snittet a fekete-fehér kontraszt, a fa mögött megcsillanó napfény, valamint az emberek és állatok mozgása s mozdulatlansága teszi különösen kifejezővé. Az alkotó jól használja ki a kameramozgás narratív hatását, a fotó teremtette hiány fenntartásából adódó feszültségteremtést.[3] A kép határainak folyamatos módosulása a kompozíció állandó változását eredményezi, ami állandó feszültséget teremt a kereten belüli és azon kívüli, éppen nem látható dolgok között.[9] A dialógus hiánya mellett nagy szerep jut a természet zajainak, különösen a pusztaságban szabadon nyargaló szél zúgásának, a halk emberi duruzsolásnak és egy távolban felcsendülő éteri dalnak, amelyek fenntartják a film titokzatos hangulatát, s mintegy elemelték a témát, kifejezetten költőivé téve azt.[9] A tudatosan a második világháború előtti kosztümöket használó film története időtálló lett, semmiféle konkrét politikai vagy történelmi helyzetre nem utal. Az akasztásokat szenvtelenül néző nők, s a mintegy tucatnyi passzívan szemlélődő férfi látványa eloszlatja az első pillanatban igazságszolgáltatásnak tűnő történéssel kapcsolatos kételyt; valójában törvényen kívüliek megtorló akciójáról van szó, a rablásuknak ellenszegülőkön. Megteszik, mert a rideg tanyavilágban megtehetik – a fásult passzivitás e megszokott, mindennapi gyakorlatnak szól.[4] A rendező bizonyos szürrealista mesterek előtt tiszteleg filmjével, a rendkívül hosszú snittet, a kameramozgás ritmusát elsősorban Jancsó Miklós és Fehér György munkássága inspirálta. Ötleténél, kvalitásainál fogva az alkotás a magyar filmtörténet egyik legismertebb rövidfilmje lett, mely számtalan hazai és nemzetközi filmes iskola tananyagának része.[9]

Stáblista

  • Producer: Durst György
  • Rendező: Iványi Marcell
  • Forgatókönyv: Iványi Marcell
  • Operatőr: Haraszti Zsolt
  • Vágó: Iványi Marcell
  • Jelmez: Kincs Péter
  • Hangmérnök: Peter Connelly
  • Rendezőasszisztens: Juhász Imre
  • Gyártásvezető: Peták Eleonóra
  • Technikai koordinátor: Kivés György
  • Segédoperatőr: Kliegl Ádám
  • Fártmester: Sánta István, Szűcs József, Peterdi Gyula
  • Labortechnika: Deimanik Tamásné
  • Gyártó: Duna Televízió, Pioneer Productions

Díjak, elismerések

  • 1996 : Arany Pálma (49. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál)[10]
  • 1996 : fődíj (Figueira da Foz-i Nemzetközi Filmfesztivál)[11]
  • 1996 : fődíj (Torinói Filmfesztivál)[12]
  • 1997 : fődíj (Hannoveri Nemzetközi Filmfesztivál)[8]
  • 1997 : a zsűri külön elismerése (Drezdai Filmfesztivál)[8]
  • 1997 : a zsűri különdíja (Tamperei Filmfesztivál)[8]
  • 1997 : a zsűri különdíja (Vila do Conde-i Nemzetközi Rövidfilmfesztivál)[8]

Jegyzetek

  1. ↑ 1,0 1,1 Simó 1996.
  2. ↑ Lucien Hervé: Trois femmes (francia nyelven). lucienherve.com. Association des Amis de Lucien Hervé et de Rudolf Hervé, 1951 [2017. július 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. január 23.)
  3. ↑ 3,0 3,1 – Arthur: L’Expresso – Le Vent (1996) (francia nyelven). Le 7ème Café, 1951 [2021. január 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. január 23.)
  4. ↑ 4,0 4,1 4,2 4,3 Raskin 1997.
  5. ↑ Filmévkönyv 1997 276. o..
  6. ↑ Vágvölgyi 1996.
  7. ↑ Filmévkönyv 1997 261. o..
  8. ↑ 8,0 8,1 8,2 8,3 8,4 Magyar filmek külföldi szereplése – Fesztiválok. In Filmévkönyv 1999: A magyar film 1998-ban. Budapest: Magyar Filmintézet. 1999. 332–333. o. arch Hozzáférés: 2021. január 9. PDF (16,6 MB) ISSN 0230-2047  
  9. ↑ 9,0 9,1 9,2 Barkóczi 2020.
  10. ↑ Filmévkönyv 1997 13., 320., 331. o..
  11. ↑ Filmévkönyv 1997 320., 334. o..
  12. ↑ Filmévkönyv 1997 339. o..

Források

A lap eredeti címe: „https://hungaropedia.org/index.php?title=Szél_(film)&oldid=499834”