Szabados Béla (szobrász)
Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Szabados Béla | |
![]() | |
1962-ben | |
Született | Szabados Béla Lajos István Az adatok szerializációja sikertelen Budapest |
Elhunyt | Az adatok szerializációja sikertelen Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Tiszaváry Edit Éva (h. 1966–1970) |
Szülei | Szabados Béla |
Foglalkozása | szobrász |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabados Béla témájú médiaállományokat. | |
Szabados Béla (Budapest, 1894. július 20. – Budapest, 1970. január 20.) szobrász.
Életútja
Szabados Béla (1867–1936) zeneszerző és Balczár Irén fiaként született. Az 1920-as évek elejétől Pásztor János műtermében dolgozott mint segéd. 1925 és 1933 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, mestere Szentgyörgyi István volt, az utolsó tanévben tanársegédi minőségben dolgozott. Sok elismerést aratott elmélyedt szemléletű naturalista stílusú szobraival. Kimagasló jelentőségű műalkotása a budapesti Kamermayer Károly-portréemlékmű.
Díjai, elismerései
- 1931-32: Római Magyar Akadémia ösztöndíja
Válogatott csoportos kiállításai
- 1930-tól vett részt a Műcsarnok kiállításain
- 1952 • Arckép kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest
- 1955 • VI. Magyar képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
- 1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest
- 1965 • 10. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest.
Művei közgyűjteményekben
- Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Jegyzetek
Források
- Artportal Archiválva 2021. július 12-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Uj Idők Lexikona 21-22. Pozdorja - Szikes (Budapest, 1941) 5556. old.