1964 és 1974 között a Salgótarján Bányász csapatában szerepelt. Összesen 184 mérkőzésen játszott és 29 gólt szerzett. Legnagyobb sikerük egy 1967-es MNK döntőbe jutás és az 1971–1972-es idényben elért bajnoki bronzérem, amellyel a vidék legjobb csapata lettek. 1974-ben krónikus vesegyulladás miatt be kellett fejeznie az aktív sportolást.
A válogatottban
1972-ben egy alkalommal szerepelt a válogatottban és tagja volt 1968-ban a mexikóvárosi olimpián aranyérmet szerzett csapatnak, melyben kétszer lépett pályára.
Edzőként
Visszavonulása után 1980-ig, hat idényen a csapat pályaedzője volt, majd az 1980–1981-es szezonban vezetőedző lett. 1981 és 1990 között alsóbb osztályú csapatoknál dolgozott egy-két évet (Szarvas, Hatvani Kinizsi, Cered, Nógrádi Volán, Salgótarján Tűzhelygyár). Az 1992–1993-as idényben ismét anyaegyesülete vezetőedzője volt.