Szathmáry Károly (színművész)

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Ez a szócikk a színészről szól. Hasonló címmel lásd még: Szathmáry Károly (egyértelműsítő lap).
Szathmáry Károly
Életrajzi adatok
Született1835. december 2.
Sátoraljaújhely
Elhunyt1916. január 21. (80 évesen)[1]
Szentendre

Jobbatelki Szathmáry Károly (Sátoraljaújhely, 1835. december 2.[2] – Szentendre, 1916. január 21.) színész, igazgató, rendező, 1848-49-es honvéd.[3]

Családja

Szülei Szathmáry Dániel és Farkas Lujza színészek, öccse Szathmáry Árpád színész, felesége Pajor Emília színésznő. Unokája Szathmáry Aranka énekesnő, dédunokája Vándor Kálmán újságíró.

Életútja

1842 és 1848 között Pesten járt gimnáziumba, mellette gyerekszínész volt. Meglátogatta apját Szegeden, amikor a szabadságharc kitört, és erre bevonult ő is a III. honvédzászlóalj VI. századához, s a szerbek ellen indultak. Édesapja itt kapott halálos sebet. A tüzérekhez került a felső táborba Görgeyhez, majd Klapka mellett harcolt. 1849. október 10-én Kecskeméten, Latabár Endre, Tóth József és Döme Lajos egyesített társulatában kezdte színészi pályáját. Első fellépése alkalmával a Szökött katonában játszotta a szabóinast. 1855-ben már elsőrendű színész volt, több vidéki városban is megfordult. 1859-ben már színtársulatot szervezett. 1862. április 1-jétől 1864. októberig a Nemzeti Színház tagja volt. 1865 novemberében Kolozsvárra ment művezetőnek, később Marosvásárhelyen, Szilágyi Béla társulatánál. 1867 júliusáig működött itt, majd Erzsébetvárosban volt igazgató. 1869. október 29-én vendégszerepelt a Nemzeti Szín­házban a Rosszul őrzött leányok című vígjátékban, Vermandois-t, alakította, majd 31-én a Kísér­tetben is fellépett Fodrák Miska szerepében. Ekkor igazgató volt, Észak-Magyarországon is megfordult. 1872. szeptember 16-án újból vendégszerepelt a Nemzeti Színházban, a Csapodár című vígjátékban. Szegeden jubilált 1876. január 25-én Lukácsy Sándor Honvéd-családjában jubilált. Ezután Temesváry Lajosnál szerepelt. 1877. május 15-én a Budai Szín­kör igazgatója lett. Szegeden 1880. február 11-én ünnepelte 30 éves jubileu­mát A púpos című francia vígjátékban Mequilt szerepében. 1881–82 telén Székesfehérvárott, 1884. október 1-jén Hubay Gusztávval közösen Pancsován működött. 1886-ban Miklósy Gyulával és Arányi Dezsővel konzorcionális színtársulatban játszott Beregszá­szon. 1889. november 26-án Újpes­ten ünnepelte 40 éves jubileumát a Fenn az ernyő, nincsen kas című vígjátékban. 1892 novemberében Zomborban, 1898 telén újból Székesfehérvárott működött. Itt december 27-én újból jubilált a Robin orvos és a Kölcsönkért feleség című vígjátékban. 1909. október 9-én műkedvelők társaságában Szentendrén ülte meg 60 éves művészi jubileumát. 1898-ban Pajor Emíliával Lippán fűszerkereskedést üzemeltettek.[4] Nyugdíjas korában Régi szép idők (Bp., 1896) címmel adta ki emlékeit. Színműve: Bem apó hadjárata.

Fontosabb szerepei

  • Jean (Mèlesville-Duveyrier: A szép molnárnő)
  • Regényes (Degré Alajos: Rendkívüli előadás)
  • Órmódi Asztolf (Szigligeti Ede: Csikós)
  • Vermond (Varin-Delaporte: Rosszul őrzött leányok)
  • Miska (Szigeti I.: A kísértet)
  • Kupf (Tóth K.: A király házasodik)

Működési adatai

1849–1851: Latabár Endre; 1851–53: Kolozsvár; 1853: Havi–Szabó; 1855–57: Lángh Boldizsár, Hetényi József, Molnár György; 1857: Debrecen, Nagyvárad; 1857–58: Lángh Boldizsár; 1859: Buday; 1859–61: Szabó József; 1860–61: Nagyvárad, Arad; 1861–62: Latabár Endre; 1862–64: Nemzeti Színház; 1865: Follinus János; 1865–66: Hubay Gusztáv; 1866: Szilágyi Béla; 1867–68: Hubay Gusztáv; 1870: Szegedy Mihály; Budai Népszínház; 1872–73: Mosonyi Károly; 1874: Kecskemét; 1875: Sepsiszentgyörgy; 1875–76: Szeged; 1876–77: Debrecen, Budai Nyári Színkör; 1878–79: Mándoky Béla; 1879–80: Sztupa Andor; 1881–82: Károlyi Lajos; 1882–83: Csóka Sándor; 1884: Jáni János; 1885–86: Miklós Gyula; 1886–87: Gerőffy Andor; 1887–88: Nagy Vince; 1888–89: Völgyi György; 1889–90: Bokodyné; 1890–91: Szigethy Jenő. Igazgatóként: 1867: Erzsébetváros; 1870–74: Nyíregyháza, Sárospatak, Miskolc, Nagykálló, Gálszécs, Sárospatak, Beregszász, Sátoraljaújhely, Szatmár, Szolnok, Törökszentmiklós, Mezőtúr, Gyula; 1877: Marosvásárhely; 1880: Budai Nyári Színkör; 1884–85: Pancsova, Törökbecse, Kula; 1891: Kőbánya, Vác, Nagybánya, Szinyérváralja, Nagyszalonta, Dés, Zilah.

Jegyzetek

Források

További információk

  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
  • Sátoraljaújhely lexikona. Szerk. biz. elnöke Fehér József. Sátoraljaújhely, Kazinczy Ferenc Társaság, 2001.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
A lap eredeti címe: „https://hungaropedia.org/index.php?title=Szathmáry_Károly_(színművész)&oldid=877898”