Szilágyi Pál (színművész)
| Szilágyi Pál | |
 | |
| Született | 1794. szeptember 9. Buda |
| Elhunyt | 1874. június 19. (83 évesen) Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Gyermekei | |
| Foglalkozása | színész |
| Sírhelye | Fiumei úti sírkert (Bal oldali falsírboltok: B/302)[2] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szilágyi Pál témájú médiaállományokat. | |
Szilágy-somlói és horogszeghi Szilágyi Pál (Buda, 1794. szeptember 9.[3] – Budapest,[1] 1874. június 19.)[4] magyar színész, operaénekes.
Élete
Atyja Szilágyi Pál gazdatiszt volt, anyja Kelemen Magdolna. Középiskoláit Budán végezte. Még tanulógyermek volt, mikor anyai nagybátyja, Kelemen László, az első magyar színigazgató náluk volt látogatóban, aki a fogékonylelkű gyermek előtt annyit beszélt az állandó színészetről, hogy a fiú megfogadta: mihamarabb színésszé lesz. 1806-ban özvegy édesanyja ellenzése dacára így hát a színészi pályára lépett Pesten, ahol két esztendeig ingyen játszott. Utána 20 forintos fizetésbe lépett, amit azonban a sanyarú viszonyok miatt nem kapott meg. „Maga várhat — mondogatta neki a pénztáros — magának van mit enni, mert itt vannak a szülei, de a többieknek senkije sincs és éhen halnak, ha nem adok nekik néhány krajcárt." Ezután különböző vidéki társulatoknál fordult meg. 1811-ben katona lett és a 7. Lichtenstein-huszárezredbe állt be. Részt vett az 1812-es orosz hadjáratban és a lipcsei csatában, harcolt Napóleon ellen és az egyesültek seregében részt vett a párizsi bevonulásban is. Hazatérve folytatta színészi pályáját, 1818-ban Székesfehérváron, 1823-ban Kilényi Dávid társaságában játszott, tőle Erdélybe ment, végül Döbrentei Gábor meghívására 1835-ben Pestre ment több társával együtt. Szilágyi a vidéki fellépéseken operaénekesként tűnt ki, a pesti Nemzeti Színháznál pedig, amelynek 1837-ben történt megnyitásától kezdve állandó tagja volt, a komolyabb komikumot képviselte. Alakítása mindig jellegzetességéről volt ismeretes. A tollforgatásban is remekelt. Fontos szerepet játszott a színészi nyugdíjintézet fölállításában, melynek aztán ő lett első nyugdíjasa is 1854-ben. Két gyermekét, Bélát és Lillát (Bulyovszkynét) szintén a színpadnak nevelte. 1868. június 23-án tartották meg jubileumát a Nemzeti Színházban, amikor az Adrienne Lecouvreur-ben Michonnet-t játszotta, leánya pedig a címszerepet. Élményeit megírta a Nefelejts 1859 és 60-iki évfolyamaiban: Egy nagyapa regéi unokáinak c. alatt. Naplóját leánya adta sajtó alá. Megjelent 1854. április havában (Ismerteti a Hölgyfutár, 1854. ápr. 24.) Hires füttyös volt, és e művészetét felette nagyra becsülte, úgyannyira, hogy a sok Szilágyi közül megkülönböztetésül a „füttyös" melléknevet írta neve alá. A Sevillai borbélyban Basiliót kiválóan játszotta. Pedáns komikus volt, hosszú vékony alakkal, kifejező arccal. Testvére volt a közcélokra tett, nagyszerű hagyományairól ismert Szilágyi István gazdag gombkötőnek. Sokat látott, tapasztalt s valóságos adomatár volt. Katonakorában leesett a lóról, betörte a mellét, emiatt folyton köhögött, de azért énekelt és 84 évet élt. Jókedvűen, elégedetten. Aggkoráig szeretett választékosan öltözködni.
„Mikor Szilágyi Pál haldoklott, lezuhant egy székre és az alatta összeroppanó székről letámaszkodott a földre.
— Mit csinál, Pali bácsi, az istenért? — riad rá az orvos.
— Semmi a', — nyögi Pál — már én így szoktam meghalni.
Még abban is a szokás vezérelte.”– Váradi Antal: Régi magyar színészvilág. Budapest, Franklin-Társulat, 1911. 244. old.
Kassai művezetőkorában franciából fordított operaszövegeket. Veje (Bulyovszky Gyula) lapjában elmés adomákat közölt. Leánya szeretettel gondoskodott róla, a házában adott neki lakást és vendégszerepléseit hetekre félbeszakította, hogy agg atyja mellett lehessen. Halálát gümőkór okozta. Egy fiút — Szilágyi Béla színészt és özvegyet (Bereczky Julianna) is hagyott hátra. A Kerepesi úti temetőben temették el. Cikkei a színészi életből a Hölgyfutárban (1857. 142. sat. sz., 178. sat. sz.), a Színházi Látcsőben (1863. 22., 29., 35., 55., 61. sz.), a Magyarország és a Nagyvilágban (1873. 26.)
Fontosabb szerepei
- Nyúlfi (Müller–Perinet: Újholdvasárnapi gyermek)
- Bartolo (Rossini: A szevillai borbély)
- Tiborc (Katona József: Bánk bán, az ősbemutatón)
- Rappelkopf (Raimund: A havasi rémkirály)
- Salamon (id. Dumas: Kean)
Munkái
- A buvár, nagy romános dall játék két felv. Németből ford. Muzsikáját szerzette Kreutzer Conradin. Kassa, 1830. (Magyar Játék-színi Zsebkönyv).
- Beszélyek és firkák. Pest, 1854.
- Egy agg színész életéből. Bpest, 1878. (Leánya Bulyovszkyné adta ki. Előbb a Magyarország és a Nagyvilágban).
Kéziratban
- Marie, vagy az elrejtett szerelem, érzékeny daljáték 3 felvonásban. Castelli után ford., zenéjét írta Herold (először adatott Budán 1835. szept. 29.)
- Messzinai hölgy, szomj. 4 felv. Schiller után ford. (Budán, 1836. jan. 23.)
Jegyzetek
- ↑ 1,0 1,1 A forrásokban tévesen szerepel Pest, mivel az 1873. november 17-től már Budapest
- ↑ https://library.hungaricana.hu/hu/view/BFLV_bn_25_07_1999_3_2/?pg=18&layout=s
- ↑ A pest-belvárosi r.k. plébánia keresztelési anyakönyve, 1794. év.
- ↑ A pest-belvárosi r.k. plébánia halotti anyakönyve, 256/1874. folyószám.
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
- Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929].
További információk
- Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
- Színészeti lexikon. Szerk. Németh Antal. Bp., Győző Andor, 1930.
- A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
- Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
- Veszprém megyei színházművészeti lexikon. Szerk. Poór Ferenc. Veszprémi Petőfi Színház, Veszprém, 2008.