Tóth Ferenc (bányász)
| Tóth Ferenc | |
| Született | 1918 nem ismert |
| Elhunyt | 1988 (69-70 évesen) |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | olajbányász |
| Kitüntetései | Az adatok szerializációja sikertelen |
Tóth Ferenc (1918–1988) olajbányász, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt Dunántúli Kutató- és Feltáróüzemének vezető fúrómestere. 1970-ben – 32 év munkaviszony után, Vad János munkatársával megosztva – megkapta a Magyar Népköztársaság Állami Díjának III. fokozatát, az indoklás szerint „a szénhidrogén-kutatás technológiájának fejlesztésében végzett gyakorlati tevékenységéért”.[1]
Élete
1970-ben a gellénházai Olajos lakótelep egyik ikerházában élt. A helyi pártszervezet vezetőségi tagja volt.[2] Egy fia és egy lánya van, mindketten az Országos Kőolaj- és Gázipari Trösztnél dolgoztak.[2]
Díjai
1948-ban a Magyar Munka Érdemrend bronz fokozatával, 1956-ban a Munka Érdeméremmel és a Szakma Kiváló Dolgozója díjjal tüntették ki. 1960-ban a Bányász Szolgálati Érdemérem bronz fokozatával, 1968-ban az ezüst fokozattal, 1975-ben az érdemérem arany fokozatával ismerték el. 1970-ben megosztott Állami Díjat kapott Vad Jánossal.[1]
Jegyzetek
További információk
- Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja 1948–1985. Szerk. Darvas Pálné, Klement Tamás, Terjék József. Budapest: Akadémiai. 1988. 447. o. ISBN 963-05-4420-2
- A mélyfúrás mestere, Népszabadság, 1970. április 18. (Darvasné–Klement–Terjék 454. o.)