Török Pál (történész)
| Török Pál | |
| Született | Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
| Elhunyt | Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
| Állampolgársága | magyar |
| Szülei | Török István |
| Foglalkozása | történész |
| Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (–1909) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (10/2-1-120)[1][2] |
Török Pál (Kolozsvár, 1885. február 1. – Budapest, 1943. november 22.) történész.
Pályafutása
Egyetemi tanulmányait az Eötvös-kollégium tagjaként Budapesten végezte, doktorátusát 1909-ben szerezte meg. Ezt követően a győri felső kereskedelmi iskolában kezdett tanítani, majd 1934-től egészen haláláig a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárosaként dolgozott. 1935-ben a budapesti egyetemen magántanár, valamint a Protestáns Szemle szerkesztője lett. A 16. század első felének diplomáciatörténeti problémáival gyakorta foglalkozott, elsődlegesen magyar-török és Habsburg-török viszonylatban. A Bécsben őrzött konstantinápolyi követjelentésekből összeállított kéziratos műve megtalálható az Országos Széchényi Könyvtárban. Sírja a Farkasréti temetőben található, 2004 óta védettség alatt áll.
Fontosabb művei
- A nemesi vármegye megalakulása (Kolozsvár, 1907)
- A mohácsi vész diplomáciai előzményei (Mohácsi Emlékkönyv, Budapest, 1926)
- A Habsburgok első isztambuli rezidense (Budapest, 1929)
- I. Ferdinánd konstantinápolyi béketárgyalásai (Akad. Ért. a tört. tud. köréből, 1930)
- Magyarország történelme (Budapest, 1943)
Jegyzetek
Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909.
- Nemzeti Örökség Intézete