Würtzler Béla (hegedűs)

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Würtzler Béla
SzületettWürtzler Béla Gyula
Az adatok szerializációja sikertelen
Az adatok szerializációja sikertelen
ElhunytAz adatok szerializációja sikertelen
Az adatok szerializációja sikertelen
Állampolgárságamagyar
SzüleiHornich Magdolna
Würtzler Béla
Foglalkozásasportvezető, üzletember
Zenei pályafutása
Műfajokklasszikus zene
EgyüttesBudai Dalkör, Ganz-gyári Dal- és Zeneegyesület
Hangszerhegedű
Tevékenységszólista, zenekarvezető, zeneszerző, zenepedagógus

Hontfalvi Würtzler Béla, teljes nevén Würtzler Béla Gyula (Budapest, 1888. november 26. – Budapest, 1960. május 1.)[1] magyar hegedűs, zeneszerző, zenetanár, a Ganz és Társa Rt. igazgatója, az ágostai hitvallású evangélikus missziós egyház egyházfelügyelője, több sportklub és művészeti együttes vezető tisztségviselője. Fiai ifjabb Würtzler Béla bőgős és Würtzler Arisztid hárfás.

Élete

Apja valószínűleg az a Würtzler Béla fűszer-, bor- és déligyümölcs kereskedő volt, akinek az üzlete kezdetben a Deák téri evangélikus templom és iskola mellett, a Sütő utcában működött, és aki 1902-ben elhunyt. Anyja, Würtzler Béláné magánzó (kozmetikus) volt, előbb a Sarkantyús utcában, majd a Dalmady Győző (ma: Vitkovics Mihály) utcában. Elemi iskolai tanulmányait 1894–1897 között a Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus iskolában végezte. Gimnáziumi tanulmányait 1898 és 1904 között a Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnáziumban folytatta, ami 1904-ben a Deák térről a Városliget közelébe költözött. Talán apja halála miatt, de csupán öt gimnáziumi osztályt végzett el, és 1904-ben hároméves tanulmányokba kezdett a VI. kerületi Felső Kereskedelmi Iskolában. Ugyanekkor az Erzsébet körúton működő Magyar Zeneiskola hallgatója lett esti tagozaton, hegedű tanszakon. Tanára Janetschek István volt.[2] Húga Würtzler Magda (1899–?) ének- és zongoraművésznő volt, akivel számos alkalommal szerepelt együtt fiatal koruktól kezdve. Magda férje 1941 előtt Szórád Ferenc operaénekes volt. (Magda és Szórád együtt végezték el Rákosi Szidi színiiskoláját 1924-ben. Szórád 1941-ben új házasságot kötött, de azt nem tudni, hogy elváltak Magdával, vagy Szórád Magda halála miatt megözvegyült.) Szórádot mint a sajószentpéteri hadiüzem parancsnokát népellenes bűntett miatt 1945-ben 12 évi szabadságvesztésre ítélték. Nincs rá adat, hogy a Würtzler-családot belekeverték volna az ügybe, vagy hogy hátrányuk származott volna az ügyből.[3] Felesége a szegedi születésű Adler-Móczár Edit Eszter volt, Adler Sámuel és Valdner Róza lánya, akivel 1921. december 28-án Budapesten kötött házasságot.[4] Fiait szigorú nevelésben részesítette, illetve gazdasági iskolákba is beíratta. Béla vám- és adótanfolyamokon tett vizsgákat, mielőtt elvégezte a Zeneakadémiát. Öccse, Arisztid pedig előbb Aszódon, internátusban tanult (ahol a zenét a közeli javító-nevelő tanára, Rónaszéky Lajos főtiszt oktatta), majd a zuglói mezőgazdasági iskolát (napjainkban: Varga Márton Kertészeti és Földmérési Szakképző Intézet) végezte el. Fiai az 1956-os forradalom idején az Amerikai Egyesült Államokba emigráltak a javaslatára. Attól féltek, hogy a fiatalokat Szibériába viszik a szovjetek.[2]

Hivatali és katonai pályája

Tisztviselői pályafutása 1907-ben indult a Ganz-gyárban. Egész életében a cég alkalmazásában állt. Talán Hackl N. Lajos, a Ganz-dalkör karmestere és a Zenevilág szerkesztője ajánlotta be a céghez, aki karéneket tanított a zeneiskolájában. 1932-től a Ganz és Társa Rt. titkára, 1935-től a főtitkára, 1937-től a Ganz-gyári Tisztviselők Takarék- és Hitelszövetkezete igazgatósági tagja, 1943-tól a Ganz Rt. nem ügyvezető cégvezetője volt. Az első világháborúban önkéntesként bevonult. Többszöri előléptetés után 1919-ben népfölkelő hadnagyi rangot ért el. A híradások arról nem szólnak, hogy hol szolgált és hogyan sebesült meg. Csupán arról, hogy lábadozó katonaként több jótékonysági koncertet is adott a sebesülteknek az Operaház művészeivel is.[2]

Koncertezés, zeneszerzés

Első ismert nyilvános hangversenye 1906-ban volt a VII. kerületi polgári kaszinóban. A kritika „érzésteljesnek” nevezte hegedűjátékát. Zeneszerzőként huszonegyévesen, 1909-ben mutatkozott be. Arany János Tetemrehívás című balladájából írt zenekölteményét a Budai Vigadóban adták elő a Ganz-gyári Zenekar és Vigalmi Bizottság rendezésében. A szopránszólót Harsányi Irén énekelte nagyzenekari kísérettel. Karmesterként 1911-ben debütált. A Ganz-gyári szimfonikus zenekar a vezényletével Reissiger Felsenmühle c. operanyitányát adta elő. Ettől fogva rendszeresen szerepelt hegedűsként, szerzői esteken vagy szimfonikusokkal és dalárdával. 1913-ban Franciaországban elnyerte a Chevalier principale de la Musique zeneszerzői díjat. 1920-ban Németországban a Norddeutsche Musikgesellschaft zeneszerzői díjat nyerte el Werwolf című szerzeményével. 1914-ben ő írta a Ne bántsd a magyart! c. film zenéjét, a film nem maradt fenn.[5] 1931-ben Grillmäyer Endrével együtt megválasztották a nehéz gazdasági helyzetben lévő Budai Dalkör tiszteletbeli elnökének. 1935-ben a Ganz-gyári Dal- és Zeneegyesület művészeti igazgatója lett. Valószínűleg ez az év volt karrierjének a csúcsa, mert ekkor lett főtitkár a gyárban, valamint az ágostai hitvallású evangélikus missziós egyház megválasztott új egyházfelügyelője is. 1936-ban nagyszabású, egyben egyedülálló nagyzenekari és énekkari koncertet szervezett 3000 hallgató előtt a Ganz-gyár Kőbányai úti nagy géptermében gépek között, üvegtető alatt. A műsoron a Magyar Credo, Flotow Márta című operájának nyitánya, Schubert h-moll (befejezetlen) szimfóniája, Strauss Kék Duna keringője, valamint Kodály és saját művei hangzottak el.[2]

Sport

A gimnázium V. osztályában elnyerte a Nemzeti Torna Egylet babérkoszorúját távolugrásban. Egész életében jól atletizált. 1924-ben választmányi tagja lett a „33” FC Clubnak, amelynek egy estjén már 1914-ben hegedült. A klub egyike volt annak a tucatnyinak, amelyek 1901-ben megalapították a Magyar Labdarúgó-szövetséget. 1931-ben a klub alelnöke lett. 1942-ben a Ganz-gyári Torna Egyesület alelnökének választották. A vadászatnak is hódolt. 1949-ben cikket írt a Nimród (Magyar Vadász) pályázatára Csöpike címmel. Az írás egy sebesült, általa meggyógyított őzgidáról szólt.[2]

Művei

Jegyzetek

  1. ↑ Halotti bejegyzése a Budapest II. kerületi állami halotti akv. 379/1960. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2023. január 22.)
  2. ↑ 2,0 2,1 2,2 2,3 2,4 HarpPost: Adalékok id. Würtzler Béla életútjához, 2023. január 12. (Hozzáférés: 2023. január 22.)
  3. ↑ HarpPost: Adalékok Würtzler Magda életútjához, 2023. január 12. (Hozzáférés: 2023. január 22.)
  4. ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest IV. kerületi (belvárosi) polgári házassági akv. 425/1921. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2023. január 22.)
  5. ↑ Hangosfilm: Ne bántsd a magyart!. (Hozzáférés: 2023. február 8.)

Források

  • szerk.: Molnár Imre: A magyar muzsika könyve, 519. o. (1936) 
  • Juhász Előd, Kaposi Kis István. Beszélő hárfa. Aristid von Würtzler, 14, 17-20. o. (1990) 
A lap eredeti címe: „https://hungaropedia.org/index.php?title=Würtzler_Béla_(hegedűs)&oldid=734884”