Lorentz–Lorenz-egyenlet forrásának megtekintése

A '''Lorentz–Lorenz-egyenlet''', mely ''Clausius–Mossotti-egyenlet''ként is ismert, egy anyag [[törésmutató]]ja és polarizálhatósága közötti összefüggésre vonatkozik.
A Lorentz–Lorenz-egyenlet legáltalánosabb formája:
<math> \frac{n^2 - 1}{n^2 + 2} = \frac{4 \pi}{3} N \alpha, </math>
ahol <math>n</math> a [[törésmutató]],
<math>N</math>  a molekulák száma egységnyi térfogatban és
<math>\alpha</math>  az átlagos polarizálhatóság
Ez az egyenlet csak bizonyos kristályszerkezetekre érvényes<ref>Introduction to Solid State Physics/Charles Kittel. - 7th ed. ({{ISBN|0-471-11181-3}}) Chapter 13, or 8th ed. ({{ISBN|0-471-41526-X}}) p. 464</ref><ref>D. E. Aspnes, Am. J. Phys. 50, 704 (1982)</ref>
Egy specializált formája a Lorentz–Lorenz-egyenletnek az  <math>n</math> törésmutatóra egy híg gáz esetén
:<math>  n \approx \sqrt{1 + \frac{3 A p}{R T}}</math>
ahol
<math>A</math> a [[moláris törésképesség]],
<math>p</math> a gáz nyomása,
<math>R</math> az [[egyetemes gázállandó]] és
<math>T</math> az abszolút hőmérséklet
==Történet==
A Lorentz–Lorenz-egyenletet [[Ludvig Lorenz]] dán matematikusról és  [[Hendrik Lorentz]] holland fizikusról nevezték el. Lorenz 1869-ben publikálta a kutatási eredményét, míg tőle függetlenül Lorentz 1878-ban fedezte fel az összefüggést.
==Irodalom==
* [[Max Born|Born, Max]], and Wolf, Emil, ''Principles of Optics: Electromagnetic Theory of Propagation, Interference and Diffraction of Light'' (7th ed.), section 2.3.3, Cambridge University Press (1999) {{ISBN|0-521-64222-1}}
== Kapcsolódó szócikkek ==
* [[törésmutató]]
* [[hullám]]
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
[[Kategória:Optika]]