Gáti Tibor

Innen: Hungaropédia
A lap korábbi változatát látod, amilyen imported>Bináris 2025. január 21., 12:03-kor történt szerkesztése után volt. (A Farkasréti temetőben eltemetett személyek kategória hozzáadva (a HotCattel))
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Gáti Tibor
SzületettAz adatok szerializációja sikertelen
Budapest
ElhunytAz adatok szerializációja sikertelen
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • orvos
  • gasztroenterológus
IskoláiBudapesti Orvostudományi Egyetem (–1954)
SírhelyeFarkasréti temető (941-2-34)[1][2]

Gáti Tibor (Budapest, 1929. február 14. – Budapest, 1995. szeptember 9.) orvos, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1965).

Élete

Munkáscsaládban született. Apja a Magyar Államvasútaknál volt lakatos, anyja, Oláh Ilona a háztartást vezette. 1954-ben a Budapesti Orvostudományi Egyetemen szerzett általános orvosi diplomát. Már orvostanhallgatóként a Kórélettani Intézetben dolgozott; 1954 és 1962 között tanársegéd volt az Intézetben, aztán 1962-ben adjunktus lett. 1967-ben docensi rangot nyerte el, és 1972-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. 1978-tól a Nagyvárad téri Elméleti Tömb igazgatótanácsának elnöke volt. 1979-ben kinevezték az általános orvostudományi kar helyettes dékánjává és ezt a tisztséget 1988-ig töltötte be. 1988 és 1993 között a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem kórélettani tanszékét vezette. A Magyar Gasztroenterológiai Társaság tiszteletbeli elnöke, az MTA Orvosi Tudományok Osztályának titkára (1970), az Acta Physiologica és a Kísérletes Orvostudomány című folyóirat szerkesztőbizottsági tagja volt. Kísérletes élettannal, gasztroenterológiával, táplálkozástannal foglalkozott, elsősorban a bél mikromotilitásának humorális szabályozását vizsgálta. A civilizációs ártalmak és betegségek viszonyát, vonatkozásait kutatta. Hamvasztás utáni búcsúztatását 1995. október 11-én a Farkasréti temetőben tartották.

Főbb művei

  • Isonikotinsavhydrazid hatása patkányok hypophysis mellékvesekéreg rendszerére. Weisz Pállal, Forrai Györggyel. (Orvosi Hetilap, 1954, 51.)
  • Hypothermia hatása a vékonybél mikromotilitására. Sántha Andrással. (Katonaorvosi Szemle, 1955, 10.)
  • Novocain és a hypophysis-mellékveserendszer. Ludány Györggyel, Miczbán Izabellával, Rigó Jánossal, Földvári Péterrel. (Orvosi Hetilap, 1957, 37.)
  • Reserpin és a bél mikromotilitása. Hideg Jánossal, Ludány Györggyel. (Orvosi Hetilap, 1958, 47.)
  • A mellékvesekéreg hormonjainak támadás pontjairól. Többekkel. (Magyar Belorvosi Archívum, 1958, 4–5.)
  • Adatok a felszívódás mechanizmusához. Kertai Pállal, Fehér Imrével. (Az MTA Orvosi Tudományok Osztályának Közleményei, 1958, 9.)
  • Alimentaris myocardnekrosisok előidézése patkányokban. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1960, 40.)
  • A koraszülöttek vérnyomásmérése. Gergely Károllyal, Rózsa Sándorral. (Orvosi Hetilap, 1960, 44.)
  • Sorbitol és maunitol hatása a vékonybél mikromotilitására. Jacques Blessier-vel, Antonin Svatos-szal. (Magyar Belorvosi Archívum, 1962, 5.)
  • A duodenum tartalom osmoticus nyomásának hatása a vérnyomás reflektoros önszabályozására. Selmeci Lászlóval, Hideg Jánossal, Tari Judittal. (Orvosi Hetilap, 1962, 42.)
  • A táplálkozás és a vérnyomásreguláció összefüggéseinek kísérletes vizsgálata. Kandidátusi értekezés. (Budapest, 1965)
  • Adatok a shockvese pathomechanizmusához IV. A dehydratiós shock hatása a veseműködésre. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1965, 7.)
  • Triortokrezilfoszfát krónikus kis adagjainak hatása a vérnyomásra. Gelencsér Ferenccel, Sós Józseffel. (Az MTA Orvosi Tudományok Osztályának Közleményei, 1967, 18.)
  • Vibráció hatása a vérnyomásra. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1968, 25.)
  • A civilizációs betegségek kórtana (Budapest, 1969, angolul: 1971, oroszul: 1976)
  • A testrezgések kórokozó szerepe. (Az MTA Orvosi Tudományok Osztályának Közleményei, 1971, 22.)
  • Kórélettani vademecum (szerk., Szollár Lajossal, Szombath Dezsővel. Budapest, 1997)

Díjai, elismerései

  • Felsőoktatási Tanulmányi Érdemérem
  • Jendrassik Ernő-emlékérem (1971)
  • Honvédelmi Emlékérem
  • Munka Érdemrend arany fokozata (1974)[3]
  • Hetényi Géza-emlékérem (1985)
  • Pro Optimo Merito in Gastroenterology (1987)
  • Semmelweis Orvostudományi Egyetem Kiváló Oktatója (1987)

Jegyzetek

Források

További információk

  • Kiss Péter: Magyar zsidó orvosok. Életrajzok gyűjtemény. Budapest, 2016
  • Révai új lexikona VIII. (Gal–Gyi). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2001. ISBN 963-901-517-2