Gömörhegyvég
Gömörhegyvég (Poproč) | |||
![]() | |||
Gömörhegyvég községháza | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | |||
Kerület | Besztercebányai | ||
Járás | Rimaszombati | ||
Rang | község | ||
Első írásos említés | 1413 | ||
Polgármester | Ján Kvaka | ||
Irányítószám | 982 67 | ||
Körzethívószám | 047 | ||
Forgalmi rendszám | RS | ||
Népesség | |||
Népsűrűség | 3 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 556 m | ||
Terület | 4,03 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Gömörhegyvég témájú médiaállományokat. | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Gömörhegyvég (1899-ig Poprocs, szlovákul: Poproč) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Rimaszombati járásban.
Fekvése
Rimaszombattól 29 km-re északkeletre fekszik, egy kilométeres bekötőút köti össze a Nyustya-Jolsva országúttal (526-os). Nyugatról Nyustya, délkeletről Dobrapatak, északról és keletről Rónapatak községekkel határos. 4,0323 km²-es területe[1] a 20. század során nem változott számottevően.
Története
A települést Sebestyén bíró alapította a 15. században. 1413-ban „Felseő Poprocz” alakban említik először. 1450-ben „Podproch” néven említik. 1427-ben 9 porta után adózott. A Derencsényi család birtoka, majd több nemesi családé volt. Lakói állattartással, pásztorkodással, később háziiparral, kézművességgel foglalkoztak. 1773-ban 23 zsellércsalád lakott a településen. A 18. század végén Vályi András így ír róla: „POPRÓCZ. Tót falu Gömör Vármegyében, földes Urai Gróf Koháry, és több Uraságok, lakosai külömbfélék, fekszik a’ Ratkói járásban, határja meglehetős, vagyonnyai középszerűek, második osztálybéli.”[2] 1828-ban 32 házában 301 lakos élt. A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Poprocs, tót falu, Gömör vmegyében, Ratkóhoz nyugotra 1 1/2 órányira: 301 evang. lak., kik sok fatálat, kanalat faragnak. Határa hegyes és felette sovány. F. u. többen. Ut. p. Rimaszombat.”[3] Borovszky Samu monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Poprócs, a hasonnevű hegytetőn fekvő tót kisközség, 33 házzal és 159 ág. ev. h. vallású lakossal. 1413-ban a Derencsényiek birtoka. Akkoriban két ily nevű község volt a vármegyében Alsó és Felső jelzővel. 1427-ben 81Pathproch, 1450-ben pedig Podproch alakban említik. Később egyes részei a Koháry, majd a Coburg herczegi család tulajdonába kerültek, de e családokon kívül a br. Luzsénszky, a Draskóczy, Bornemisza, Batyik és Szontágh családok is birtokosai voltak. Lakosai azelőtt különféle faeszközök készítésével foglalkoztak és most is sokan a fakanálkészítést háziipar gyanánt űzik. Az ág. ev. templom 1842-ben épült. A község határában magnezit-kőbánya van. Postája Ratkó, távírója s vasúti állomása Nyustya.”[4] 1918-ban magnezitbánya nyílt itt. A trianoni diktátumig területe Gömör-Kishont vármegye Ratkói járásához tartozott.
Népessége
1910-ben 153, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 1921-ben 162 lakosa volt, valamennyi szlovák nemzetiségű és (egy kivétellel) evangélikus vallású.[5] 2001-ben 27 szlovák lakta. A falu mára fokozatosan elnéptelenedik, 2011-ben már csak 14 szlovák lakta.[6]
Jegyzetek
- ↑ A SZK kataszteri jegyzéke, 2007
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2017. november 13.)
- ↑ Az 1921-es csehszlovák népszámlálás adatai
- ↑ Archivált másolat. [2013. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 17.)