Halmos György (zongoraművész)
| Halmos György | |
 | |
| Született | 1915. augusztus 2. Nagyvárad |
| Elhunyt | 1985. szeptember 13. (70 évesen) Kolozsvár |
| Gyermekei | Halmos Katalin |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Házsongárdi temető |
Halmos György (Nagyvárad, 1915. augusztus 2. – Kolozsvár, 1985. szeptember 13.)[1] erdélyi zongoraművész, egyetemi tanár.
Életpályája
Nagyváradon járt iskolába, majd beiratkozott a budapesti Zeneakadémiára (1933–1935), aztán Bécsben folytatta tanulmányait, ahol Emil von Sauer és Paul Weingarten tanítványa volt. Budapesten 1941 áprilisában mutatkozott be a Fiatal tehetségek estje című rendezvényen, és a következő hónapban már önálló zongoraestet is adott.[2] A második világháború idején munkaszolgálatra vitték. Amikor csak tehette, ott is zongorázott. A háború végeztével zenei tevékenységét Kolozsváron folytatta szólistaként és tanárként. 1946-tól a kolozsvári Magyar Művészeti Intézetben tanított, 1950-től a Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskolán, majd 1967-től 1979-es nyugdíjazásáig a bukaresti Ciprian Porumbescu Zenekonzervatóriumban tanított. Sok tehetséges zongorista került ki a keze alól. Románia minden nagyobb városában zongorázott, többször volt a weimari nyári előadások vendégprofesszora. A kritika elsősorban Beethoven-interpretációit értékelte, de Halmos György rajongott Chopin zenéjéért is, és szívesen vállalt részt nemzetközi zongoraversenyek zsürijében is. A Beethoven-szonáták felvételsorozatát a bukaresti Electrecord-hanglemezgyárnál nem tudta befejezni. Lánya, Halmos Katalin zenetanárnő, zenei tankönyvíró.
Jegyzetek
- ↑ Megemlékezés, Szabadság, 1994. szeptember 13. Online hozzáférés
- ↑ Lévai Jenő: Írók, színészek, énekesek és zenészek regényes életútja a Goldmark-teremig. Budapest, 1943., Műsorfüzet.
Források
- Zenetér: Halmos György — a „Tanár Úr” és a zongoraművész. Kolozsvári Rádió, 2016.
- Yohanan Vass: Centenarul pianistului Gheorghe (György) Halmos, Baabel, 2016. július 30.
- ghalmos.eu honlap
További információk
.svg){kind=small}
