Weimar
| Weimar | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Németország | ||
| Tartomány | Türingia | ||
| Járás | Türingia (1990. október 3. – ) | ||
| Rang | járási jogú város | ||
| Alapítás éve | 1477 | ||
| Polgármester | Peter Kleine | ||
| Irányítószám | 99401–99441 | ||
| Körzethívószám |
| ||
| Rendszám | WE | ||
| Testvérvárosok | Lista
| ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 65 611 fő (2023. dec. 31.)[1] | ||
| Népsűrűség | 67 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 208 m | ||
| Terület | 84,26 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 é. sz. 50° 58′ 52″, k. h. 11° 19′ 46″50.981111°N 11.329444°EKoordináták: é. sz. 50° 58′ 52″, k. h. 11° 19′ 46″50.981111°N 11.329444°E | |||
 Weimar
Pozíció Türingia térképén
| |||
 | |||
| Elhelyezkedése Türingia térképén | |||
| Weimar weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Weimar témájú médiaállományokat. | |||
Weimar város Németország keleti részén, Türingia tartományban. Magyar vonatkozása jelentős, hiszen Liszt Ferenc többször is lakott és alkotott a városban és itt élt három évig Bortnyik Sándor festőművész is.
Címer
A város címerének háttere aranyszínű. A pajzson több piros szívet és egy fekete ágaskodó oroszlánnal, az Orlamünde grófok címerállatával. 1938 és 1945 között olyan címert használtak, amelyen négy sas ült.[2] A mai címer komponenseit 1975-ben határozták meg.
Fekvése
Weimar az Ilm-Saale-táblán fekszik, tengerszint feletti magassága 208 méter. Délen a Türingiai-medence található. Legmagasabb pontja a 478 méter magas Ettersberg, amely a város északnyugati szegletében van.
Története
Weimar történelme 899-ben kezdődik. A neve a történelem folyamán volt Wimares, Wimari és Wimar is. Jelentése az ógermán mocsár szóból származik. 946 és 1346 között a Weimari grófság központja. II. Ottó német-római császár 975. június 3-án kelt iratában említik először a várat. Ezt tekintik a város első írásos emlékének. III. Ottó német-római császár hadserege 984-ben megostromolta a II. Vilmos gróf által védett várat, ez 1002-ben megismétlődött, de Ottó mindkét alkalommal kudarcot vallott. 1173–74 telén leégett a vár. 1250-ben először említik meg a települést a vár körül. 1245 és 1249 között építették fel a vártemplomot, és 1254-ben Szent Péter tiszteletére szentelték fel. 1284. szeptember 16-án a mainzi püspök alá tartozó Német Lovagrend kapta meg. 1307-ben a lovagrend megnyitotta az első iskolát,[3] 1383-tól pedig egy ispotályt is működtetett.[4] 1247-ben kihaltak a Ludowingerek. Ezután a város a türingiai-hesseni örökösödési háborúba keveredett, és végül a Türingia része lett. 1410-ben városi jogokat kapott. 1424-ben leégett, ezért a Wettin-ház grófja adóengedményeket tett neki. 1552-ben I. János Frigyes herceg Szász-Weimar Hercegség fővárosává tette meg a várost, amely 1918-ig a tartomány székhelye volt. 1653. október 4-én tartották az első hagymavásárt. A 18. és a 19. században a város a irodalmáról volt híres. A Weimari Klasszikusok Friedrich Schiller, Johann Gottfried Herder, Johann Wolfgang von Goethe mind a városban éltek. 1816-ban a hercegség, elsőként a német államok közül, alkotmányt kapott.[5] Maria Pavlovna nagyhercegnő és fia Károly Sándor alatt felvirágzott a város. 1842-ben Liszt Ferencet is meghívták a kastélyukba. 1848-ban Richard Wagner zenélt ugyanitt.[6] 1860-ban Károly Sándor megalapította a Weimari Festőiskolát. Itt tanult többek között Arnold Böcklin, Franz Lenbach és Reinhold Begas is. 1885-ben megalakult az Énekesek Baráti Társasága. Carl Alexander fia, Wilhelm Ernst is támogatta a kultúrát. A festőiskolát főiskolává tette, 1905-ben megalapította a Weimari Képzőiskolát. 1907-ben pedig a művészeti ipari iskolát. 1846-ban kiépítették a vasutat Halle és Erfurt között. 1876-ban pedig elkészült a Jéna és Gera közötti pályaszakasz is. 1887-ben átadták az Ilmtalbahnt, amely Bad Berkáig ment. 1919-ben város színházában rendezték a nemzetgyűlést, amely kikiáltotta a Weimari köztársaságot. Ez az állam 1933-ig létezett, a nácik hatalomra jutásáig. 1920. május 1-jén újra Türingia székhelye lett. Politikailag Weimar a világháborúk között a konzervativizmus és a nacionalizmus központja volt. 1926-ban az NSDAP itt tartotta második pártkongresszusát az 1925-ös újjáalapítás után. Július 4-én megalapították a Hitlerjugendet.[7] A nácik szemében a város a német kultúra központja volt. Hitler 40 alkalommal járt itt.[8]
Közigazgatás
.jpg)
Huszonegy kerületre oszlik.[9]
| Városrész | Lakosság |
|---|---|
| Óváros | 3377 |
| Nordvorstadt | 8432 |
| Parkvorstadt | 2830 |
| Westvorstadt | 9520 |
| Nordstadt | 5609 |
| Südstadt | 3532 |
| Weststadt | 5841 |
| Nord (ipari terület) | 1177 |
| West (ipari terület) | 178 |
| Schönblick | 3982 |
| Weimar (Belső városrész) | 44 478 |
| Gaberndorf (1994) | 1547 |
| Gelmeroda (1994) | 431 |
| Legefeld (1994) | 1845 |
| Niedergrunstedt (1994) | 531 |
| Oberweimar / Ehringsdorf (1922) | 6042 |
| Possendorf (1994) | 197 |
| Schöndorf (1939) | 4754 |
| Süßenborn (1994) | 298 |
| Taubach (1994) | 1147 |
| Tiefurt (1922) | 586 |
| Tröbsdorf (1994) | 1198 |
| Weimar (összesen) | 63 054 |
Közlekedés
A Weimari pályaudvar Türingia egyik legfontosabb pályaudvara. Több IC halad át a városon. A városon halad át a zürich-frankfurti éjszakai vonat. A városban két pályaudvar található: a Weimari pályaudvar és a Weimar Berkaeri pályaudvar. A villamosoknak négy végállomása: Oberweimar, Weimar West, Nohra, Legefeld. A városi közlekedést a Weimar GmbH működteti. A központi átszállóhely a Goetheplatzon van, ahol 8 buszvonal találkozik. További fontos átszállóhelyek a Főpályaudvar, a Gropiusstraße és a Wielandplatz.
Politika
Városi tanács
2014. május 25. óta a városi tanács a következőképpen áll össze:
- CDU: 10
- Weimari Polgárság: 6
- Baloldali párt: 8
- Szövetség ’90/Zöldek: 7
- SPD: 8 + 1 (polgármester)
- FDP: 1
- NPD: 1
- Német Kalózpárt: 1
A CDU és a Weimari Polgárság koalíciót alkot, a többi párt az ellenzéket.
Polgármester
Stefan Wolf (SPD) 2006. május 21-e óta irányítja a várost. Megválasztásakor 58,3%-ot szerzett.[10]
Lakosság
|
|
|
¹ Népszámlálás
Híres emberek
A város szülöttei
- Ernst Christian Wilhelm Ackermann politikus
- Carl August nagyherceg
- Johannes Aurifaber (Vimariensis)
- Carl Philipp Emanuel Bach
Itt haltak meg
- Johann Nepomuk Hummel (Pozsony, 1778– Weimar, 1837) osztrák zongorista, zeneszerző, tanár és karmester
- Friedrich Nietzsche (Röcken, 1844– Weimar, 1900) német filozófus, klasszika-filológus, költő és egyetemi tanár
Sport
A városban működik a TC Weimar 1912 teniszklub. A labdarúgócsapat neve SC 1903 Weimar.
Testvértelepülései
Franciaország Blois 1995. február 18. óta
Finnország Hämeenlinna
Egyesült Királyság Sawtry 1970. szeptember 6. óta
Olaszország Siena 1994. április 15. óta- Németország Trier 1987. május 24. óta
Lásd még
További információk
- Nagyvilág, 1999-07-08, Szellemi zarándokutak A Bartók Rádióban először 1994. augusztus 6-án elhangzott műsor szerkesztett változata. A beszélgetés résztvevői Kovács Sándor, Lator László, Németh G. Béla, illetve Koncz Virág és Erős László voltak
- Historischer Rundgang Weimar / wimare - Büro für Fremdenverkehr und Kultur in Weimar und Baden-Baden Történelmi körséta Weimarban(németül)
Jegyzetek
- ↑ Alle politisch selbständigen Gemeinden mit ausgewählten Merkmalen am 31.12.2023 (Deutsch nyelven). register of German municipalities (2023) . Szövetségi Statisztikai Hivatal, 2024. október 28. (Hozzáférés: 2024. november 16.)
- ↑ Weimar. Lexikon zur Stadtgeschichte, S. 427
- ↑ Weimar. Lexikon zur Stadtgeschichte, S. 91
- ↑ Weimar. Lexikon zur Stadtgeschichte, S. 293
- ↑ Weimar. Lexikon zur Stadtgeschichte, S. 73
- ↑ Weimar. Lexikon zur Stadtgeschichte, S. 477f.
- ↑ Historisches Lexikon Bayerns - Hitlerjugend
- ↑ Jens Schley, Nachbar Buchenwald, a.a.O., S.12
- ↑ Lakosság száma 2004. december 31-i adat. Forrás: Stadtverwaltung Weimar, in Klammern das Jahr der Eingemeindung zu Weimar
- ↑ Wahlergebnisse von der Wahlergebnisse der Oberbürgermeisterwahl 2006 Archiválva 2007. március 11-i dátummal a Wayback Machine-ben
| Előző: Stockholm |
Következő: Reykjavík, Bergen, Helsinki, Brüsszel, Prága, Krakkó, Santiago de Compostela, Avignon és Bologna |
