Dziszna
| Dziszna | |||
.jpg) | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Fehéroroszország | ||
| Irányítószám | 211950 | ||
| Körzethívószám | 2152 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1368 fő (2025. jan. 1.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 113 m | ||
| Időzóna | UTC+03:00 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 é. sz. 55° 33′ 46″, k. h. 28° 13′ 33″55.562778°N 28.225833°EKoordináták: é. sz. 55° 33′ 46″, k. h. 28° 13′ 33″55.562778°N 28.225833°E | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Dziszna témájú médiaállományokat. | |||
Dziszna (Дзісна, oroszul Дисна) város Fehéroroszországban, a Vicebszki terület Mjori járásában. A Nyugati-Dvina déli partján, a Dziszna (Gyiszna)-folyó torkolatánál fekszik, Mjoritól 40 km-re keletre, Polacktól 40 km-re nyugatra. Az egykor jelentős település mára álmos kisvárossá vált, 2006-ban mindössze 2,7 ezer lakója volt [1].
Történelem
Dziszna gazdag történelmi múltra tekint vissza, már a 11. században fontos település volt. A Litván Nagyfejedelemség évkönyvei 1461-ben említik először. A 16. században már erőd is állt a két folyó torkolatánál, melyet a dombról Kopcának neveztek, a mellette levő falu viselte a Gyiszna nevet. Kiváló stratégiai helyzeténél fogva gyors fejlődésnek indult. 1563-ban Rettegett Iván elfoglalta Polockot, így Báthory István lengyel király a gyisznai erősség átépítése mellett döntött. A lengyel királyok gyakran tartózkodtak az itteni várban, a 16. század második felében az akkori városépítészet jegyében építették át. A nagy északi háború során az orosz, lengyel és svéd csapatok, valamint a kozák hadtestek harcoltak falainál, de Napóleon 1812-es oroszországi hadjárata sem kímélte a várost. 1793-ban csatolták Oroszországhoz, a 19. században járási (ujezd) székhely volt. Az évszázadok rombolását az 1882-es tűzvész tetézte be, amely szinte teljesen elpusztította a régi várost. 1919. szeptember 19-én elfoglalták a lengyelek, majd 20 éven át Lengyelországhoz tartozott. Akkoriban a Nyugati-Dvina alkotta a lengyel–szovjet határt. 1940-ben a BSZSZK új járási központjaként várossá nyilvánították. A Vilejka és Vilnius felől előretörő németek 1941. július 4-én foglalták el, itt keltek át a Nyugati-Dvinán. 1944. július 4-én szabadult fel. 1962-ben a Gyisznai járást megszüntették és a várost a Mjori járáshoz csatolták.
Gazdaság
Elsősorban élelmiszer- (termény- és tejfeldolgozás) és építőipara van. Dzisznát 2–3 km hosszú bekötőutak kapcsolják a Polack-Braszlav között haladó P14-es főúthoz. A Nyugati-Dvinán rendszeres és ingyenes kompjárat közlekedik a túlparti Lunacsarszkoje faluba (Verhnyadzvinszki járás), mely a legközelebi vasútállomás, Borkavicsi (12 km) felé is biztosítja az összeköttetést.
Nevezetességek
Az egykori vár néhány falmaradványa megmaradt a Dziszna torkolatánál levő kis szigeten. Régi épületeinek nagy része csak romjaiban maradt fenn: az egykori ferences templom (1733), a régi kórház, néhány 19. századi lakóház. A 20. század elején épült Voznyeszenszkaja-templom a keleti városrészben áll, az egykori zsinagóga épülete a városközpontban, a buszpályaudvar mellett.
Jegyzetek
- ↑ Численность населения на 1 января 2025 г. и среднегодовая численность населения за 2024 год по Республике Беларусь в разрезе областей, районов, городов, поселков городского типа. The population as of January 1, 2025 and the average annual population for 2024 in the Republic of Belarus by regions, districts, cities and urban-type settlements . National Statistical Committee of the Republic of Belarus, 2025. március 28.
