Feketegyörös

Innen: Hungaropédia
A lap korábbi változatát látod, amilyen imported>Rakás 2024. augusztus 11., 16:23-kor történt szerkesztése után volt. (Bihar vármegye települései kategória hozzáadva (a HotCattel))
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Feketegyörös (Girișu Negru)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeBihar
KözségTenke
Rangfalu
KözségközpontTenke
Irányítószám417597
SIRUTA-kód31814
Népesség
Népesség617 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság3
Földrajzi adatok
Tszf. magasság110 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 43′ 30″, k. h. 21° 54′ 32″46.724942°N 21.908939°EKoordináták: é. sz. 46° 43′ 30″, k. h. 21° 54′ 32″46.724942°N 21.908939°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Feketegyörös témájú médiaállományokat.

Feketegyörös (románul: Girișu Negru) falu Romániában, Bihar megyében, a Partiumban.

Fekvése

Tenkétől délnyugatra, a Fekete-Körös közelében, annak völgyében, Bélfenyér, Feketetót és Alsóbarakony közt fekvő település.

Története

Feketegyörös Árpád-kori település. Nevét már 1169-benemlítette oklevél Gyuros néven. 1321-ben Gyres, 1332-ben Gerres, Gurus, 1337-ben Guras, 1397-ben Gwrws, 1433-ban Gyurus, 1479-ben Gyeres' 1587-ben Gheres, 1552-ben Also Gyewrews, Felsew Gyewrews, 1587-ben Gheres, 1692-ben Györes, 1851-ben Feketegyörös néven írták. A falu egykor a Borsa nemzetség birtokai közé tartozott. 1321-ben a nemzetség osztozkodásakor a falu Apa fiainak jutott. 1332-ben már egyházát is említették. A pápai tizedjegyzék adatai szerint papja 1332, 1333-ban 12 garas pápai tizedet fizetett. Az 1800-as évek közepén a Nadányiak (Nadányi nemzetség) leszármazottainak: Nadányi Ferencnek, Sisáry Lajosnak, Vincze Péternek a birtoka volt. 1910-ben 1339 lakosából 135 magyar, 22 német, 1152 román volt. Ebből 58 római katolikus, 58 református, 1147 görögkeleti ortodox volt. A trianoni békeszerződés előtt Bihar vármegye Tenkei járásához tartozott.

Híres szülöttei

Források

Hivatkozások