Halloysit
Halloysit | |
![]() | |
Halloysit ásvány | |
Általános adatok | |
Képlet | Al2(Si2O5)(OH)4 |
Kristályrendszer | monoklin |
Ásványrendszertani besorolás | |
Osztály | Szilikátásványok |
Alosztály | Filloszilikátok |
Azonosítás | |
Megjelenés | gömbös klaszterek |
Szín | Fehér; szürke, zöld, kék, sárga, piros a szennyeződésekből |
Átlátszóság | átlátszatlan |
Törésmutató | nα = 1,553–1,565
nβ = 1,559–1,569 nγ = 1,560–1,570 |
Keménység | 2-2,5 |
Hasadás | puha |
Törés | kagylós |
Sűrűség | 2,53 g/cm³ |
A Wikimédia Commons tartalmaz Halloysit témájú médiaállományokat. |
A halloysit (Al2(Si2O5)(OH)4 alumínium-szilikát, a kaolinnal rokon agyagásvány.
Elnevezése
Az ásványt 1826-ban megtalálójáról, Jean-Baptiste Julien d’Omalius d’Halloy, belga geológusról nevezték el.
Tulajdonságai
Rendkívül puha, körömmel karcolható. Átlátszatlan, fehéres-földes tömegben jelenik meg. Monoklin kristályai mikroszkopikus méretűek.
Előfordulása
Bazaltos és alkálimagmás kőzetek átalakulásának terméke, de savanyú magmás kőzetek földpátjainak bomlása során is keletkezhet. Ritkán pegmatitokban és bauxitokban, valamint tengeri eredetű üledékes kőzetekben is megtalálható.
Lelőhelyei
Magyarországon a Budai-hegységből, a Vértesből (gánti bauxitbánya), valamint a Tokaji-hegységből írták le, a világon számos lelőhelye ismert, többek között Kolumbia területén.
Felhasználása
A kaolinhoz hasonlóan a kerámia- és a cementipar használja, bár felhasználása nem jelentős.
Források
- Kupi László: Halloysit. A földgömb. A Magyar Földrajzi Társaság folyóirata. 2020. tavaszi különszám. 13.