Illatos ibolya
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Viola odorata L. | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Illatos ibolya témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Illatos ibolya témájú médiaállományokat és Illatos ibolya témájú kategóriát. |
Az illatos ibolya (Viola odorata), népies nevén: lila ibolya, violetta, vénuszvirág vagy bájos ibolya az ibolyafélék (Violaceae) családjának Viola nemzetségébe tartozó évelő növény, Európában és Ázsiában őshonos, de Észak-Amerikában is elterjedt.
Leírása
Gyöktörzséből indák fejlődnek. Levelei tőlevelek, szíves vállúak, kerekdedek. A virágok tőkocsányon fejlődnek, sarkantyúsak. Termése tok, mely pelyhes szőrzettel borított. Illatos, fehér, vagy lila virágai tavasz közepéig nyílnak.
Alfajok
- Viola odorata subsp. stolonifera J. Orell & A. Romo[1]
- Viola odorata subsp. wiedemanni (Boiss.) Kupf.[2] – virágai nagyobbak, sötétebbek;
Felhasználása
Kandírozhatjuk, sütemények, szirupok, pudingok, jégkrémek, saláták díszítésére, illatosításra használhatjuk. Virágából az egyik legdrágább illóolajat vonják ki.
Gyógyászati
A középkorban a fekélyek borogatására használták, fontos volt sebgyógyító hatása is.[3] Drogja gyöktörzse, levele, ritkán virága. Hatóanyagai triterpénvázas szaponinok és szalicilsav származékok. Köptetőként légcső- és hörghurut kezelésében használatos. [2] Friss, vagy szárított virágának szörpje, vagy forrázata enyhe hashajtó, hörghurut, köhögés, álmatlanság, fejfájás elleni teákban alkotórészként vagy idegnyugtató, köptető, izzasztószerként is használható.[forrás?] A 12.században írt könyv az illatos ibolyát az ,,erős menstruációs vérzés " esetén ajánlja, és azt javasolja hogy a heveny betegségek következtében fellépő lázat a beteg a májkörnyéki terület, a pulzuspontok, a halánték, a tenyér és a talp olajjal történő kenegetésével orvosolja.[4]
Dísznövényként
Félárnyékos helyre ültethető tavaszi dísznövény. Kékeslila, rózsaszínű, egészen fehér virágú fajtái ismertek.
 |
 |
 |
Egyéb
Az illatszer- és kozmetikai ipar szintetikus anyagokat használ fel az ibolyaillatú termékekben. Növekedése: Örökzöld, évelő növény, részleges árnyékban is nő,de igazából sok napfényt és nedves, de jó vízelvezetésű talajt igényel. Tavaszszal és enyhe téli időjárás esetén virágzik. Begyűjtése: Száraz napon érdemes begyűjteni virágait, amikor azok a legillatosabbak.
Jegyzetek
- ↑ Trop
- ↑ 2,0 2,1 Bern
- ↑ Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 77. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
- ↑ Hajdú, Mihály (2008. december 29.). „Beszámoló a készülő „Mai családneveink lexikona” munkálatairól”. Névtani Értesítő 30, 167–184. o. DOI:10.29178/nevtert.2008.15. ISSN 2064-7484. (Hozzáférés: 2025. március 2.)
Források
- Ehető virágok
- 43. Az ibolyavirágúak rendje Archiválva 2007. július 1-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Bern: Gyógy- és aromanövények. Szerk. Bernáth Jenő. 3. átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 2000. 585–586. o. ISBN 963-9239-96-8
- ↑ Trop: A taxon a Tropicos adatbázisban. Tropicos. (Hozzáférés: 2014. január 26.)
További információk
- Studies on the antihypertensive and antidyslipidemic activities of Viola odorata leaves extract. PubMed. (Hozzáférés: 2014. január 26.)
- Viola odorata L.. Plants for a Future. (Hozzáférés: 2014. január 26.)
