Nicolas Fouquet
Nicolas Fouquet | |
![]() | |
Nicolas Fouquet (Charles Le Brun festménye) | |
Franciaország pénzügyminisztere | |
Hivatali idő 1653 – 1661 | |
Uralkodó | XIV. Lajos |
Előd | Abel Servien |
Utód | Jean-Baptiste Colbert |
Született | Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
Elhunyt | Az adatok szerializációja sikertelen Pinerolo |
Szülei | Marie de Maupeou François IV Fouquet |
Házastársa | Marie-Madeleine de Castille |
Gyermekei |
|
Foglalkozás |
|
Iskolái | Párizsi Egyetem jogi kara |
A Wikimédia Commons tartalmaz Nicolas Fouquet témájú médiaállományokat. |
Nicolas Fouquet [ejtsd: nikolá fuké] (Párizs, 1615. január 27. – Pinerolo, 1680. március 23.) francia pénzügyminiszter.
Élete
Pályája kezdetén Mazarint szolgálta, akit a Fronde ellen is támogatott. Ezért 1653-ban a pénzügy főintendánsává lett, és ebben az állásában a bíboros által folytatott háborúk költségeinek fedezéséről kellett gondoskodnia. Eközben azonban a saját vagyonát növelte tisztességtelen módon, a fényűzés és hatalom utáni vágytól hajtva, Mazarin bukására tört. Ezt a célt azonban nem érhette el, a bíboros halála után pedig nem ő, hanem Colbert lett XIV. Lajos pénzügyminisztere. Fouquet, bízva az özvegy királyné kegyében, most sem hagyott fel fondorlataival. A pénzben szűkölködő ifjú király felbőszült a miniszter mértéktelen és kirívó fényűzésén, és még abban az évben (1661 szeptemberében) utasítást adott Fouquet letartóztatására. Az őrizetbe vételt Lajos bizalmasa, Charles d’Artagnan testőrkapitány végezte. A kegyvesztett pénzügyminiszter helyére Lajos a hozzá feltétlenül lojális Colbert-t állította. Fouquet ellen vizsgálat indult, megvádolták állami pénzek hűtlen kezelésével, és királyi engedély nélkül végzett erődépítéssel. Ezt Lajos a saját személye elleni összeesküvésnek, tehát felségárulásnak minősítette. Három évig húzódó per után a törvényszék végül számkivetésre itélte, az ítéletet azonban a (halálos ítéletre számító) király élethossziglani fogságra változtatta.[1] Fouquet a pignerol-i (pinerolói) vár börtönében halt meg.

Jegyzetek
- ↑ V. ö. Chéruel. Memoires sur la vie publique et privée de F. (2 köt., 1864); Bonnaffé, Le surintendant F. (1882); Laix, Nic. F., (2 köt., 1890).
Források
- A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X