Max von Pettenkofer

Max von Pettenkofer
1860 körül
Született
Elhunyt
Állampolgársága	Bajor Királyság
Foglalkozása	kémikus orvos egyetemi oktató higiénikus orvos gyógyszerész
Iskolái	Lajos–Miksa Egyetem Wilhelmsgymnasium
Kitüntetései	München díszpolgára A művészetek és a tudományok érdemrendje Maximilian Érdemrend a Tudományért és Művészetért (1859)
Halál oka	lőtt seb
Sírhelye	Alter Südfriedhof
A Wikimédia Commons tartalmaz Max von Pettenkofer témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Max Josef Pettenkofer 1883-tól von Pettenkofer (Lichtenheim (Neuburg an der Donau mellett), 1818. december 3. – München, 1901. február 10.) német természettudós, a kísérleti egészségtan megalapítója.

Élete

Münchenben az orvostant és a természettudományokat tanulmányozta, aztán az ottani, továbbá a würzburgi és giesseni kémiai műhelyben dolgozott és azután kémiai asszisztens volt a müncheni királyi pénzverő hivatalnál. 1847-ben rendkívüli, 1853-ban a kémiának rendes tanára lett Münchenben. Első tudományos dolgozatai fiziológiai-kémiai dolgozatok voltak a Pettenkofer nevéről elnevezett epepróbáról; a húgyban felfedezett új anyagról (kreatin és kreatinin) stb. Továbbá írt az arany finomításáról, hidraulikus mészről, világító gázról, olajfestmények regenerációjáról. Pettenkofer neve a legtágabb körökben ismeretessé vált a szellőztetésről írt dolgozataival, valamint az általa feltalált lélegzőkészülék segítségével Carl von Voittal folytatott tanulmányokról, az anyagcsere dolgában, továbbá a kolera terjedési okairól szóló kutatásaival. 1873-ban a birodalmi kancelláriai hivatal által felállított kolerabizottság elnöke volt. 1883-ban nemességet nyert. 1889-ben a bajor királyi tudományos akadémia elnökévé nevezték ki. 1894. augusztus 1-jén nyugalomba vonult. Legtöbb higienikus dolgozatát a Zeitschrift für Biologie című folyóiratban tette közzé. 1883-ban alapította meg az Archiv für Hygiene című folyóiratot. Továbbá Ziemssennel kiadta a Handbuch für Hygiene című művet (3. kiad. Lipcse, 1882).

Nevezetesebb munkái

• Untersuchungen und Beobachtunngen u. die Verbreitungsart der Cholera (München, 1855)
• Über den Luftwechsel in Wohngebäuden (uo. 1858)
• Die athmosphärische Luft in Wohngebäuden (Braunschweig, 1858)
• Über einen neuen Respirationsapparat (München, 1861)
• Cholera-Regulativ (Griesingerrel és Wunderlichhel, uo. 1866, 2. kiadás 1867)
• Zur Aetiologie des Typhus (Wolfsteinerrel, uo. 1872)
• Beziehungen der Luft zur Kleidung, Wohnung und Boden (4. kiad. Braunschweig, 1877)
• Verbreitungsart der Cholera in Indien (uo. 1871)
• Was man gegen die Cholera thun kann (München, 1873)
• Über Nahrungsmittel und den Wert des Fleischextractes (2. kiadás Braunschweig, 1876)
• Über den Wert der Gesundheit für eine Stadt (3. kiad. uo. 1877)
• Populäre Vorträge (3. kiad. uo. 1877)
• Vorträge über Canalisation und Abfuhr (München, 1880)
• Der Boden und sein Zusammenhang mit der Gesundheit des Menschen (Berlin, 1882)
• Zum gegen w. Stand der Cholerafrage (München, 1887)

Magyarul megjelent művei

• Pettenkoffer Miksa: A temetkezési helyek megválasztásáról; ford. Gabriely Kálmán; Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat, Buda, 1869 (A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat könyvtára)
• Népszerű természettudományi előadások. Faraday, Helmholtz, Pettenkofer munkáiból; ford. Déri Miksa, Hoitsy Pál et al.; Természettudományi Társulat, Bp., 1892 (Természettudományi Könyvkiadó Vállalat)

Források

A német Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Max von Pettenkofer témában.

• A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X  

• Florian Breitsameter: Max von Pettenkofer (német nyelven). Blog des Deutschen Museums, 2018. december 7. [2012. december 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 10.)
• Frank Ödön: Emlékbeszéd Pettenkofer Miksáról; Franklin Ny., Bp., 1901