Lénárt Zoltán

Lénárt Zoltán
Született	Lénárt Zoltán Sándor
Elhunyt
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	orvos fül-orr-gégész
Tisztsége	egyetemi tanár
Iskolái	Budapesti Tudományegyetem (–1893, orvostudomány)
Sírhelye	Farkasréti temető (19/3-1-85/86)
Sablon Wikidata Segítség

Lénárt Zoltán (Nagytapolcsány, 1870. december 31. – Budapest, 1953. május 10.) orvos, fül-orr-gégész, egyetemi tanár.

Életpályája

Tanulmányait Budapesten, Bécsben és Berlinben végezte el. 1894-ben diplomázott. 1894–1896 között Pertik Ottó kórbonctani intézetében, 1896-tól Kétly Károly belgyógyászati, később Réczey Imre sebészeti klinikáján folytatott orvosi gyakorlatot. 1898–1900 között kétéves külföldi tanulmányutat tett; ezalatt megszerezte a gégeorvosi szakképesítést. Hazatérése után az egyetem gégeklinikáján magántanár volt. 1902–1910 között a Poliklinika orr-fül-gégegyógyászati osztályának főorvosa volt. 1909-ben rendkívüli tanár lett. 1910–1925 között a Szent István Kórház rendelő- és főorvosa volt. 1916-tól a Szent Rókus Kórház orr-gége osztályának főorvosa volt. 1923-ban egészségügyi főtanácsossá nevezték ki. 1925-ben kinevezték az orr- és gégegyógyászat nyilvános rendes tanárának és a klinika igazgatójának (1925–1941) a budapesti orvosi karon. 1932-ben egyik alapító tagja volt az újraalakult Magyar Fül- és Gégeorvosok Egyesületének. Kiemelkedő tudású operatőr volt, a hazai szakorvosi képzés egyik megszervezője. Komoly eredményeket ért el a gégerák műtéti megoldása területén. Alapító elnöke volt a Magyar Orr-Fül-Gégeorvosi Társ.-nak. Magyar és külföldi szaklapokban gazdag szakirodalmi tevékenységet fejtett ki.

Lénárt Zoltán álló sor balról a második

Sírja a Farkasréti temetőben található (19/3-1-85/86).

Művei

• Hans Wilhelm Meyer és az adenoid vegetatiok kór- és gyógytanának mai állása (Budapest, 1899)
• Thiersch-féle transplantatio a gégébe és légcsőbe (1900)
• Az orrüreg elsődleges rákjáról (Donogány Zoltánnal; Budapest, 1904)
• A tonsilla pharyngea hypertrophiájáról az öregkorban (Budapest, 1905)
• Az ictus laryngisről (Budapest, 1907)
• Kísérleti tanulmány az orrüreg és a tonsillák nyirokérrendezésének összefüggéséről (Eger, 1909)
• A felső légutak tuberculosisa (1913; 1939)
• A gégecarcinoma (1931)
• Laryngologie. In.: Die Enstehung einer internationale Wissenschaftspolitik (Lipcse, 1932)
• A chronikus tonsillitis szerepe a focalis infectio keletkezésében (1935)
• A gégerák sebészi kezelésének eredményeiről (1935)
• Az orr-, gégegyógyászat és fülészet egyetemi oktatása (1935)
• Emlékkönyv Pollatschek Elemér 30 éves évfordulója alkalmából (1942)

Források

• Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  
• Semmelweis.hu
• Semmelweis Egyetem ÁOK Fül-orr-gégészeti Klinika Múzeum
• http://archivum.ekor-lap.hu/2016/0912/kolos_fuzetek_babits_kuld.pdf

További információk

• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
• Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. Budapest, Béta Irodalmi Rt., 1937.
• (szerk.) Szentmiklóssy Géza: A magyar feltámadás lexikona 1919–1930. A magyar legujabb kor története, A Magyar Feltámadás Lexikona Kiadása, Budapest, 1930 (2. kiadás: Budapest, 1932)
• Kapronczay Károly: Magyar orvoséletrajzi lexikon. Budapest, 2004. Mundus Magyar Egyeti Kiadó.
• A magyar társadalom lexikonja. A Magyar Társadalom Lexikona Kiadóvállalat, Budapest, 1930.
• A budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem almanachja az 19.. tanévre. Lezáratott 19.. aug. 31-én. Budapest, 1921-1949. Egyetemi ny. 23 db. - Előbb: A budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem almanachja az ... tanévre címmel
• Révai új lexikona XIII. (L–Mag). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2004. ISBN 963-955-613-0  
• Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8