Direkt terjedés

Innen: Hungaropédia
A lap korábbi változatát látod, amilyen imported>Fellegis 2024. július 17., 09:07-kor történt szerkesztése után volt. (A direkt terjedést hátrányosan befolyásoló tényezők[2])
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

A direkt terjedés, vagy más néven közvetlen hullámú terjedés, olyan terjedési mód, amikor az adóantennáról a vevőantennára közvetlenül jutnak át a rádióhullámok. A direkt terjedés legfontosabb feltétele, hogy a két antenna rádióhorizonton belüli távolságra legyen egymástól, valamint az összeköttetés nyomvonalára esö elsődleges Fresnel-zónában ne legyen az átvitel üzemi frekvenciáján káros hatást gyakorló tereptárgy.[1]

A direkt terjedés jellemzői ideális körülmények között[2]

A direkt terjedést hátrányosan befolyásoló tényezők[2]

Két végpont között általában nemcsak direkt terjedés útján terjednek a rádióhullámok, hanem egyéb kerülőutakon is. A gyakorlatban akkor beszélünk direkt terjedésről, ha a kerülőutakról érkező rádióhullámok nem gyakorolnak számottevő hatást az átvitel minőségére. A direkt hullámok terjedésére leginkább az összeköttetés nyomvonalára eső Fresnel-zónában lévő légkör állapota van hatással. A légkörben a hőmérséklet változása okozhat inverziókat, valamint a vízkicsapódás, köd, eső, egyéb csapadék hozhat létre rossz hullámvezető, illetve inhomogén közeget, amelyek a rajtuk áthaladó rádióhullámokat

  • elnyelik
  • szórják
  • depolarizálják.

Ezen jelenségek hatásai az üzemi hullámhossz függvényében előre tervezhetőek, megfelelő teljesítményű sugárzással, és kellő nyereségű antennákkal megoldható, hogy a két pont között az összeköttetés szélsőséges időjárási körülmények között is stabil maradjon. Maga a légkör normál körülmények között is csillapítást gyakorol a rádióhullámokra. Ez a tényező frekvenciafüggő, leginkább a centiméteres hullámok felső felében, milliméteres, és annál rövidebb hullámokon érezteti hatását.

Jegyzetek

  1. Rádióamatőrök kézikönyve. Műszaki könyvkiadó. ISBN 2399997844871. Hozzáférés ideje: 1962. 
  2. 2,0 2,1 M.P. Doluhanov. Rádióhullámok terjedése. Műszaki Könyvkiadó (1978). ISBN 963-10-2386-9