Álbödefélék
Álbödefélék | ||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() Négypettyes álböde (Endomychus coccineus)
| ||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Alcsaládok | ||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Álbödefélék témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Álbödefélék témájú kategóriát. |
Az álbödefélék (Endomychidae) a rovarok (Insecta) osztályában a bogarak (Coleoptera) rendjébe, azon belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe tartozó család. E család tagjai a világ számos területén elterjedtek, és jellemzően gombákon élnek, amelyek fő táplálékforrásukat jelentik. Az álbödefélék kutatása jelentőséggel bír az ökoszisztémákban betöltött szerepük és életmódjuk révén, különös tekintettel a gombákkal való kölcsönhatásukra.
Elterjedésük
Az álbödefélék minden állatföldrajzi régióban előfordulnak, de többségük a trópusokon él. Eddig 1782 fajuk ismert.[1] Élőhelyeik változatosak: gyakran megtalálhatók erdős területeken, ahol korhadó faanyagokon, gombatelepeken vagy mohás aljnövényzeten keresnek táplálékot. Egyes fajok a mérsékelt övi erdőkben is megtelepedtek, különösen azokban, ahol gazdag gombaflóra áll rendelkezésre. Az álbödefélék populációdinamikája jelentős információval szolgálhat az élőhelyek egészségi állapotáról és a biodiverzitás fenntartásának szerepéről.
Megjelenésük, felépítésük
Az álbödefélék apró vagy közepes méretű bogarak, testhosszuk általában 1–10 mm között változik, bár néhány faj ennél nagyobb is lehet. Testük gyakran ovális vagy erősen domború, színezetük változatos: a barnás árnyalatoktól a fényes fémes színekig terjedhet, néha élénk mintázatokkal. Az előtoruk jellemzően jól fejlett, gyakran különleges mintázattal vagy éllel ellátva. Lábuk erős, karmokkal végződik, amelyek a gombákon való mászásban segítenek. Csápjaik változatos formájúak lehetnek, gyakran bunkós végződésűek, ami elősegíti a táplálék érzékelését és felkutatását. A szárnyfedők (elytrák) gyakran simák, de egyes fajoknál durván pontozottak vagy barázdáltak. A család tagjai specializált szájrészükkel jól alkalmazkodtak a gombás táplálkozáshoz, ami anatómiai sajátosságaikban is megmutatkozik. Ezek az alkalmazkodások teszik őket különlegessé a bogarak rendjén belül, és fontos szerepet töltenek be a gombák lebontásában az ökoszisztémákban.
Életmódjuk, élőhelyük
Az álbödefélék életmódja szorosan kapcsolódik a gombákhoz, amelyek fő táplálékforrásaik. Többségük gombák micéliumát vagy spóráit fogyasztja, de néhány faj a korhadó faanyagokon található gombatelepeken él, ahol szaprofitaként vesz részt az anyagcserében. Ritkább esetben megfigyeltek ragadozó vagy fakultatív táplálkozási viselkedést is, amely során más apró élőlényeket, például atkákat fogyasztanak. Élőhelyeik rendkívül változatosak, de leggyakrabban erdős területeken fordulnak elő, ahol elegendő táplálékforrás áll rendelkezésükre. A trópusi esőerdők különösen kedvező élőhelyet biztosítanak számukra, mivel ezekben az ökoszisztémákban a gombák sokfélesége rendkívül magas. A mérsékelt övi erdőkben is megtalálhatók, főként a nedves, árnyékos helyeken, például kidőlt fák, korhadó tuskók vagy mohával borított talajrétegek közelében. Egyes fajok a barlangokban vagy a talajfelszín alatti üregekben élnek, ahol szintén gazdag gombaflóra található. Az álbödefélék fontos szerepet töltenek be az ökoszisztémákban, mivel a gombák fogyasztásával hozzájárulnak az anyagcsere-folyamatok fenntartásához és a szerves anyagok lebontásához, ezáltal segítve a tápanyagok visszakerülését a talajba. Szaporodásuk során gyakran a táplálékforráshoz közel helyezik el petéiket, így biztosítva a kikelő lárvák számára az azonnali táplálkozási lehetőséget.
A Magyarországon előforduló alcsaládok, genuszok és fajok
Az álbödeféléknek Magyarországon 14 faja fordul elő.[2]
- Merophysiinae Seidlitz, 1872
- Holoparamecus Curtis, 1833
- Holoparamecus caularum (Aubé, 1843) – közönséges szénaálböde
- Holoparamecus ragusae Reitter, 1875 – széles szénaálböde
- Holoparamecus Curtis, 1833
- Anamorphinae Strohecker, 1953
- Clemmus Hampe, 1850
- Clemmus troglodytes Hampe, 1850 – kerekded álböde
- Mychothenus Strohecker, 1953
- Mychothenus minutus (J. Frivaldszky, 1877) – törpe álböde
- Symbiotes Redtenbacher, 1849
- Symbiotes gibberosus (Lucas, 1846) – rőt álböde
- Clemmus Hampe, 1850
- Endomychinae Gerstaecker, 1857
- Endomychus Panzer, 1795
- Endomychus coccineus (Linnaeus, 1758) – négypettyes álböde
- Endomychus Panzer, 1795
- Leiestinae C. G. Thomson, 1863
- Leiestes Chevrolat, 1836
- Leiestes seminiger (Gyllenhal, 1808) – félfekete álböde
- Leiestes Chevrolat, 1836
- Lycoperdininae Bromhead, 1838
- Dapsa Latreille, 1829
- Dapsa denticollis (Germar et Kaulfuss, 1816) – fogasnyakú álböde
- Dapsa fodori (Csiki, 1907) – Fodor-álböde
- Lycoperdina Latreille, 1807
- Lycoperdina bovistae (Fabricius, 1792) – fekete pöfetegálböde
- Lycoperdina succincta (Linnaeus, 1767) – szalagos pöfetegálböde
- Mycetina Mulsant, 1846
- Mycetina cruciata (Schaller, 1783) – keresztes álböde
- Dapsa Latreille, 1829
- Mycetaeinae Jacquelin du Val, 1857
- Mycetaea Stephens, 1829
- Mycetaea subterranea (Fabricius, 1801) – szőrös álböde
- Mycetaea Stephens, 1829
- Pleganophorinae Jacquelin du Val, 1858
- Pleganophorus Hampe, 1855
- Pleganophorus bispinosus bispinosus Hampe, 1855 – hangyász álböde
- Pleganophorus Hampe, 1855
Képek
-
Álbödefaj Délkelet-Ázsiából -
Eumorphus-faj Délkelet-Ázsiából -
Hangyavendég álbödefaj (Trochoideus desjardinsi) Kelet-Ázsiából -
Beccariola wallacei Arrow, 1943 az indonéziai Aru-szigetekről -
Négypettyes álböde (Endomychus coccineus)
Jegyzetek
- ↑ Shockley F.W., Tomaszewska K.W. & Mchugh J.V. 2009: An annotated checklist of the handsome fungus beetles of the world (Coleoptera: Cucujoidea: Endomychidae). – Zootaxa 1999: 1–113.
- ↑ Sár József, Dudás György, Merkl Ottó 2004: A hangyász álböde (Pleganophorus bispinosus Hampe, 1855) Magyarországon (Coleoptera: Endomychidae). (Pleganophorus bispinosus Hampe, 1855 in Hungary (Coleoptera: Endomychidae).) – Somogyi Múzeumok Közleményei 16: 329–332.
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Endomychidae című norvég Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System
- A taxon adatlapja a Biolib.cz-n
- A taxon adatlapja a Tree Of Life projekten
- Endomychidae in SYNOPSIS OF THE DESCRIBED COLEOPTERA OF THE WORLD
- Watson, L. & Dallwitz, M.J. 2003 onwards. British insects: the families of Coleoptera. Version: 16th July 2011 [1] Archiválva 2007. november 30-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Merkl Ottó & Vig Károly: Bogarak a pannon régióban. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, B. K. L. Kiadó, Magyar Természettudományi Múzeum, Szombathely, 494 pp., 2009.
- Tomaszewska K.W. 2000: Morphology, phylogeny and classification of adult Endomychidae (Coleoptera: Cucujoidea). – Annales Zoologici 50: 449—558. [2]