Áramimport-ügy

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Áramimport-ügy
Európai Unió Bírósága
EsetÁramimport-ügy
Ügyszám1997.C-157/94
A bíróság elnökeG. C. Rodriguez Iglesias
TársbírókC. Gulmann, H. Ragnemalm and M. Wathelet (Presidents of Chambers), G.F. Mancini, J.C. Moitinho de Almeida, P.J.G. Kapteyn, J.L. Murray, D.A.O. Edward (Rapporteur), J.-P. Puissochet, G. Hirsch, P. Jann, L. Sevón.
Döntés
A Holland Királyság és a SEP a villamosenergia-törvény által nem sért közösségi szabályt.
Vizsgált jogszabályok
Villamosenergia-törvény, EK 30.,37., 90(2) = EUMSZ 34.,37.,106(2).

Az ún. Áramimport-ügyként vagy SEP-ügyként (a bírósági ügyszám alapján pedig 1997.C-157/94 számon[1][2]) ismert eset egy, az Európai Unió Bizottsága által jogi úton megtámadott hollandiai áramimport-szabályozási megoldás, az azzal kapcsolatos kötelezettségszegési, majd bírósági eljárás és következményeinek összefoglaló neve. Az eset lényege, hogy Hollandiában 1989-ben elfogadták a villamosenergia-törvényt (VT), melyen keresztül szabályozták a villamosenergia előállítására, importálására, szállítására és értékesítésére vonatkozó szabályokat: ezen keresztül a SEP holland vállalatot (NV Samenwerkende Elektriciteitsproduktiebedrijven) kizárólagos behozatali jogokkal ruházták fel (továbbá részleges mennyiségi korlátozást vezettek be). Az Európai Unió Bizottsága úgy ítélte meg, hogy ez a szabályozás a közösségi szabályokkal ellentétes, mert diszkriminatív. A Bizottság előbb kötelezettségszegési eljárást indított Hollandia ellen, majd ebből bírósági ügy lett az Európai Unió Bírósága előtt, melybe támogatóként mindkét oldalról más tagállamok is bekapcsolódtak. A pert a Bizottság elvesztette, ennek az árampiacra, áramimportra érdemi következményei lettek.

Az eset keletkezése

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

A Holland Királyságban az elektromos áram termelését, importját és eladását szabályozó új törvény (Elektriciteitswet) 1989. november 16-án lépett hatályba.[3][4][5] Ennek 34. cikkelye kimondta, hogy a továbbiakban közszolgáltatási célra szolgáló, 500 V feletti feszültségű áram importjára kizárólagosan egy (közszolgáltató) vállalat lesz jogosult. 1990. március 20-án kelt miniszteri rendelet megnevezte ezt a vállalatot: a NV Samenwerkende Elektriciteitsproduktiebedrijven (rövidítve: SEP).[6]

Az Európai Bizottság vizsgálata

Az Európai Bizottság kvázi versenyfelügyeleti jogosultsága által eljárva megvizsgálta a villamosenergia-törvény tartalmi jelentését, párhuzamosan elemezve annak gyakorlati hatását. Ennek során megállapította, hogy a villamosenergia-törvény és az által megvalósult jogosultsági és hatáskörbeli változások ellenkeznek az Európai Közösség szerződésének 30., illetve 37. cikkével.[7]

A Bizottság által vélelmezetten sérülő szerződésrészek

  • EK 30. cikk:[8]
„A tagállamok között tilos a behozatalra vonatkozó minden mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású intézkedés.”
  • EK 37. cikk:[9]
„(1) A tagállamok minden kereskedelmi jellegű állami monopóliumot kiigazítanak oly módon, hogy az áruk beszerzési és értékesítési feltételeire vonatkozóan a tagállamok állampolgárai között ne álljon fenn megkülönböztetés. E cikk rendelkezései minden olyan szervre vonatkoznak, amelyen keresztül valamely tagállam jogilag vagy ténylegesen, közvetlenül vagy közvetve ellenőrzi, irányítja vagy érzékelhetően befolyásolja a tagállamok közötti behozatalt vagy kivitelt. Ezeket a rendelkezéseket az állam által másokra átruházott monopóliumokra ugyanúgy alkalmazni kell.
(2) A tagállamok tartózkodnak minden olyan új intézkedés bevezetésétől, amely ellentétes az (1) bekezdésben megállapított elvekkel, vagy amely korlátozza a tagállamok közötti vámok és mennyiségi korlátozások tilalmára vonatkozó cikkek hatályát.
(3) Ha egy kereskedelmi jellegű állami monopólium szabályainak az a célja, hogy megkönnyítse a mezőgazdasági termékek forgalomba hozatalát vagy legjobb áron történő értékesítését, az e cikkben foglalt szabályok alkalmazásakor lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy az érintett termelők foglalkoztatására és életszínvonalára vonatkozóan egyenértékű biztosítékot nyújtsanak.”

A kötelezettségszegési eljárás

Az Európai Bizottság tájékoztatási és figyelmeztetési kötelezettségének (előzetes kötelezettségszegési eljárás) eleget téve 1991. augusztus 9-én levélben kapcsolatba lépett a Holland Királyság kormányával.[10] A holland kormány 1991. november 12-én írott válaszában tagadta a kötelezettségszegést.[10] A Bizottság részletes indoklással fordult a holland kormányhoz 1992. november 26-án, melyre választ 1993. március 26-án kapott.[10] E figyelmeztetési eljárást követően az intézmény az Európai Unió Bíróság (későbbiekben: Bíróság) intézményén keresztül kötelezettségszegési eljárást indított a Holland Királyság kormányával szemben.[10]

Az eset az Európai Unió Bírósága előtt

A bírósági ügy szereplői[11]
Peres fél Eljárást kezdeményező szerv:
Európai Bizottság (COM) 		Feltételezett szerződést szegő szerv:
Holland Királyság kormánya
Támogató közbenjáró tagállam: Egyesült Királyság Franciaország és Írország
Az ügy időbeli lefolyása[1][2]
A beadvány kelte: 1994. június 13.
A támogató tagállamok perbe csatlakozása (mindkét oldalon): 1994. december 6.
A felek véleményének meghallgatása: 1996. május 7.
G. Cosmas (főtanácsnok) véleményének meghallgatása: 1996. november 26.
A Bíróság ítélete: 1997. október 23.

A peres felek érvelése

Bizottság álláspontja:

A SEP nemzeti importmonopólium-jogot élvez, mellyel a többi tagállamból származó szereplőket (exportőröket) a holland határon belüli piacon lévő termékek értékesítésében korlátozza, továbbá elzárja a holland fogyasztókat a villamos áram szolgáltatására vonatkozó források megválasztásától, korlátozva a szolgáltatások szabad áramlását, oly mértékben, hogy befolyásolja a tagállamok közötti kereskedelmet. Hivatkozási alapja az EK szerződés 30. és 37. cikke. Az Európai Bizottság gyanúja szerint a holland kormány szándékosan garantált kizárólagos jogokat a villamosenergia lakossági forgalmazása céljából, állami monopóliumot létrehozva, korlátozva a szabad belső piac által biztosított lehetőségeket, eltorzítva a versenyegyenlőséget, akadályozva a négy alapszabadság elvében megfogalmazott áruk, szolgáltatások, tőke és munkaerő szabad áramlását. Álláspontja szerint a SEP a ráruházott jogosultságon keresztül negatív hatással volt a tagállamok közötti kereskedelemre.

A holland kormány érve:

A SEP nem nemzeti monopólium, mivel nem folytat kereskedelmi jellegű tevékenységet. A Szerződésnek megfelelően közfeladatot ellátó intézmény, jogosultságával nem korlátozza az árakat és a szereplőket. A szolgáltatás értékesítése továbbra is kizárólagos módon a vállalaton keresztül valósulhatott meg. A holland kormány a Szerződésnek való megfeleltetést az EK szerződés 90. cikk, 2. bekezdésével igazolta. A szolgáltatóra ráruházott kizárólagos jogok a rábízott feladatok teljesítése érdekében vannak érvényben, nyeresége csak oly mértékben terjed ki, mellyel létét biztosítani tudja, előnyt nem teremtve magának, így a kereskedelem fejlődését sem befolyásolja, ezáltal megfelel az Európai Unió által megfogalmazott érdekeknek. A többi szereplő képes a termékeit értékesíteni, a szolgáltatások ára nincs befolyásolva.

EK 90. cikk (2):[12][13]

„(2) Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vagy a jövedelemtermelő monopólium jellegű vállalkozások olyan mértékben tartoznak a Szerződések szabályai, különösen a versenyszabályok hatálya alá, amennyiben ezek alkalmazása sem jogilag, sem ténylegesen nem akadályozza a rájuk bízott sajátos feladatok végrehajtását. A kereskedelem fejlődését ez nem befolyásolhatja olyan mértékben, amely ellentétes az Unió érdekeivel.”

Az ítélet

A Bíróság ítélete szerint a SEP működése nem diszkriminatív (90. cikk). Indoklása szerint megengedett, hogy egy közfeladatot ellátó vállalkozás számára támogatást nyújtsanak, de csak olyan mértékben, hogy azzal fennmaradását és a számára kijelölt társadalmilag jelentős feladat teljesítését biztosítani tudja. Az ellátáshoz szükséges nyereségen kívül többletbevételre nem tehet szert. A Bizottság nem tudta igazolni állítását. A Bíróság szerint a Bizottságnak a diszkrimináció és korlátozás igazolása érdekében szükséges lett volna megvizsgálnia a piaci szereplők helyzetét, összehasonlítva a piac jelenlegi és a piac feltételezett, kizárólagos jogok nélküli állapotával.

Az eset következményei

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Mivel a Bíróság a jogi szabályozást helybenhagyta, és a VT csak viszonylag kevéssé támogatta a versenyt,[14] a törvény e téren nem váltotta be a reményeket. Az egyetlen terület, ahol a verseny kialakult, a decentralizált kisebb áramtermelők területe, aminek következtében kínálat keletkezett az 1990-es évekre. Ennek hatására 1996-ban az elosztásban és a termelésben érintett cégek egyezségre léptek. Elemzők rámutattak, hogy a Bíróság az ítéletében kiemelte, hogy közös európai irányelv, közös politika hiányában kellett az esetet megítélni, és a Bizottság álláspontja ellen dönteni.[15] Túlzott terhet jelentene az adott tagállamra nézve, és ezért nem várható el a tagállamtól, hogy bemutassa, hogy egy konkrét megoldással szemben milyen lehetséges alternatívák lehetnének.[16] Az Európai Unióban az 1996. december 19-i 96/92/EK irányelv[17] szabályozta az áramszolgáltatás belső piacát: közös szabályokat állapított meg az áram termelése, szállítása és szétosztása terén. Lefektette a villamosenergia-ágazat szervezésével és működésével, a piachoz való hozzáféréssel, a versenytárgyalási felhívásoknál alkalmazandó feltételeket és eljárásokat, valamint az engedélyek kiadásával és a rendszerek működésével összefüggő szabályokat.[18] Ezt a szabályozást később felváltotta a 2003/54/EK irányelv,[19] ezt pedig a 2009/72/EK irányelv.[20]

Jegyzetek

  1. ↑ 1,0 1,1 EUvsNL
  2. ↑ 2,0 2,1 C-157/94
  3. ↑ Staaadsblad, 1989, 535. old.
  4. ↑ Dr. J.E. (Koos) Andriessen (als bewindspersoon (wetgeving)) (Hozzáférés: 2016. február 6.)
  5. ↑ C-157/94 Summary
  6. ↑ Staatscourant, 1990. március 22.
  7. ↑ Az említett két cikk tartalmilag megfelel a napjainkban hatályos közösségi szerződésnek, az Európai Unió Működéséről Szóló szerződés 34. (ex. 30), valamint 37. (ex. 37!) cikkével.
  8. ↑ EUMSz 30. cikk
  9. ↑ EUMSz 37. cikk
  10. ↑ 10,0 10,1 10,2 10,3 C-157/94 Grounds
  11. ↑ C-157/94 Parties
  12. ↑ megfelel az EUMSZ 106. cikk (2)-nek
  13. ↑ EUMSz 106. cikk (2)
  14. ↑ VRB2005 120. oldaltól
  15. ↑ S&Sch 185. old.
  16. ↑ S&Sch 184. old.
  17. ↑ 96/92/EK
  18. ↑ 96/92/EK I. fejezet 1. cikk
  19. ↑ Az Európai Parlament és a Tanács 2003/54/EK irányelve (2003. június 26.) a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 96/92/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről
  20. ↑ Az Európai Parlament és a Tanács 2009/72/EK irányelve (2009. július 13.) a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről

Források

A lap eredeti címe: „https://hungaropedia.org/index.php?title=Áramimport-ügy&oldid=673309”