Ékfarkú sas
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
_3.jpg)
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Aquila audax (Latham, 1802) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 Az ékfarkú sas elterjedési területe
egész éves
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Ékfarkú sas témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Ékfarkú sas témájú médiaállományokat és Ékfarkú sas témájú kategóriát. |
Az ékfarkú sas (Aquila audax) a madarak (Aves) osztályának a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
Ausztrália, Indonézia és Pápua Új-Guinea területén él.
Alfajai
- ékfarkú sas (Aquila audax audax) – ez az alfaj él az elterjedési terület java részén
- tasmán ékfarkú sas (Aquila audax fleayi) – ez az alfaj kizárólag Tasmánia szigetén fordul elő; veszélyeztetettnek tartják, alig 200 szabadon élő pár maradt a szigeten
Megjelenése
Testhossza 85–106 centiméter, szárnyfesztávolsága 180–250 centiméter, a hím testtömege 2–4 kilogramm. A tojó nagyobb a hímnél, maximális súlya több, mint 5 kilogramm is lehet. Tollazata barna, sötétebb mintázattal. Lábai hosszúak és vastagok, hosszú, éles karmokban végződnek. Csőre nagy, horgas és erős.
 |
 |
Életmódja
Általában emlősökkel táplálkozik, de dögöket is szívesen elfogyaszt.
Szaporodása
Fészekalja 1 tojásból áll. A kotlási idő 45–50 nap, a fióka még 75–80 napig tartózkodik a fészekben.
 |
 |
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. november 22.)
- Novum állatvilág enciklopédia IV.: Madarak I. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2006. ISBN 963-9334-93-6 – magyar neve
