Émile Acollas
Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
| Émile Acollas | |
 | |
| Született | Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
| Elhunyt | Az adatok szerializációja sikertelen rue du Chemin Vert[2] |
| Állampolgársága | francia |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései | a francia Becsületrend lovagja (1885. július 10.) |
| Halál oka | öngyilkosság[3] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Émile Acollas témájú médiaállományokat. | |
Émile Acollas, (La Châtre, 1826. június 25. – Asnières, 1891. október 17.) francia jogtudós.
Életpályája
1867-ben részt vett a Genfben a szocialista kongresszuson, amiért Párizsban egy évi fogházra ítélték. Azután Svájcban élt. 1871-ben, a kommün idején, távollétében kinevezték a párizsi egyetem jogi karának dékánjává. 1880-ban megkapta a Becsületrendet. Számos jogi és politikai művet írt. Fő műve a Manuel de droit civil (A polgári jog kézikönyve) (1869 -74, 3 kötet). 1878-ban megindította a La science politique című havi folyóiratot. Öngyilkos lett.
Főbb művei
- Nécessité de refondre l'ensemble de nos codes (Párizs, 1866);
- Les droits du peuple, cours de droit politique (1873, 2 kötet);
- Philosophie de la science politique (1877);
- Le mariage, son passé, son présent, son avenir (1880).
- Manuel de droit civil (1869 -74, 3 kötet).
Jegyzetek
- ↑ 1,0 1,1 Departmental archives of Indre
- ↑ Departmental archives of Hauts-de-Seine
- ↑ Gil Blas (français nyelven)
Források
- A Pallas nagy lexikona
