Óriás-gőzhajóréce
Óriás gőzhajóréce | ||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() | ||||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||
Tachyeres pteneres Forster, 1842 | ||||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Óriás gőzhajóréce témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Óriás gőzhajóréce témájú médiaállományokat és Óriás gőzhajóréce témájú kategóriát. |

Az óriás gőzhajóréce (Tachyeres pteneres) a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
Dél-Amerika, déli részén, Argentínában és Chilében él. Sziklás tengerpartokon és parti tavaknál található meg.
Megjelenése
Teljes hossza 73-83 centiméter, testtömege 5500-6400 gramm. A tojó kisebb, mint a hím. Nevét onnan kapta, hogy megzavarása esetén a víz felszínén csapkodva gőzhajó módjára menekül, sebessége elérheti a 27 kilométer/órát is. Lábán lévő úszóhártyái nagyon szélesek, ez teszi lehetővé ezt a sebességet. A tojók rosszul, a hímek viszont egyáltalában nem repülnek.
Életmódja
Rákokat, kagylókat és más vízi élőlényeket eszik. Agresszív állat, nem tűr meg maga mellett más fajokat.
Szaporodás
Vízpart szélére rejti el tollal bélelt fészkét. Fészekalja 5-8 tojásból áll, a költési idő 30-40 nap.
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. május 16.)