1940-es romániai földrengés

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
1940-es romániai földrengés
Dátum1940. november 10.
3 óra 39 perc[1]
Időtartam45 másodperc
Richter-skála
szerinti magnitúdó
7,4[1]
Momentum magnitúdó7,6–7,7[1][2] Mw
Mélység150[1] km
Érintett országokRomán Királyság, Magyarország, Szovjetunió, Bulgária
Károk, áldozatok593 halott, 1271 sebesült, 65 000 épület
1940-es romániai földrengés (Románia)
1940-es romániai földrengés
1940-es romániai földrengés
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 45′ 11″, k. h. 26° 55′ 55″45.753000°N 26.932000°EKoordináták: é. sz. 45° 45′ 11″, k. h. 26° 55′ 55″45.753000°N 26.932000°E

Az 1940-es romániai földrengés a 20. század legerősebb földrengése volt a mai Románia területén. November 10-e hajnalán, több előrengést követve pattant ki; magnitúdója 7,4 volt a Richter-skálán. Az áldozatok hivatalos száma 593, egyes források 1000 körülire teszik. A rengést 2 millió négyzetkilométernyi területen érezték (Szentpétervártól Isztambulig), és nemcsak a Román Királyságban okozott jelentős károkat, hanem az akkoriban Magyarországhoz tartozó Székelyföldön és a Szovjetunióhoz tartozó Moldovában is.

Előzmények

Az 1977-es földrengéstől eltérően az 1940-est számos előrengés előzte meg. Már az év tavaszán is több 4,5–5 Mw magnitúdójú földmozgást észleltek, melyek 130–160 kilométeres mélységben eredtek. Június 24-én egy 5,5, október 3-án egy 5,0 erősségű földrengés volt. Október 21-én és 22-én számos rengést észleltek, közöttük éjfélkor egy 4,5 Mw, és 22-én reggel egy 6,5 Mw erősségűt (6,1 a Richter-skálán); ez utóbbi több épületet megrongált, de áldozatok nem voltak. November elején is többször mozgott a föld, 8-án egy 5,5 Mw erősségű rengést jegyeztek fel.[2][3] A két világháború között készült vasbeton épületek nem voltak ellenállóak a földrengésekkel szemben, ugyanis ezeket német tervek alapján készítették, és Németország nem fekszik szeizmikus zónában.[4]

Lefolyása, károk

A főrengés 1940. november 10-e hajnalán, Vrancea térségében pattant ki, 45 másodpercig tartott, és az egész országban érezték. A háborús helyzet és cenzúra miatt az áldozatok pontos száma nem ismert; korabeli jelentések 267 áldozatról számoltak be, egy 1982-es hivatalos jelentés 593 romániai halottat és 1271 sebesültet jegyez, más kutatások 1000 körülire teszik a halottak és 4000-re a sebesültek számát.[1][4] 65 000 épület rongálódott meg az országban.[5] Bukarestben az áldozatok száma 300 körül volt, legtöbbjük a 12 emeletes, 47 méter magas, úgynevezett Carlton-tömbház összedőlésekor vesztette életét. A főváros épületeinek 25%-a rongálódott meg, közöttük az Athenaeum, a Nemzeti Színház, a törvényszéki palota, több templom és középület.[4] A városban rettentetes pánik tört ki, a polgárok nagy része a városi parkokba menekült.[6] Az epicentrum közelében található Páncsu városa teljesen megsemmisült, és károkat szenvedett Foksány (az épületek 70%-a összedőlt vagy megrongálódott), Jászvásár, Barlád, Bodzavásár, Brăila, Galați, Tekucs, Turnu Măgurele, Câmpulung, Târgoviște, Mizil, Râmnicu Sărat is.[1] A doftanai börtön egyik szárnyában 21 elítélt (nagy részük kommunista aktivista) lelte halálát és 78 sebesült meg. A Szovjetunióhoz tartozó Moldovában 78 áldozat volt (többségük Chișinăuban), és még Bulgáriában is voltak sebesültek.[1][3] Dél-Erdélyben a földrengés leginkább Brassót érintette, itt hét középület dőlt össze, és a botfalusi cukorgyár egyik szárnya leomlott.[7] Az akkoriban magyar fennhatóság alatt álló Észak-Erdélyben Sepsiszentgyörgy szenvedte a legnagyobb károkat (számos épület megrongálódott, a Székely Mikó Kollégium boltozata beomlott, kollégiuma lakhatatlanná vált), de sok ház károsult Kovásznán és Kézdivásárhelyen is.[8][9] Több templom megsérült, közöttük a csíksomlyói kegytemplom és kolostor is. A földrengés által okozott károkra hivatkozva a magyar katonai közigazgatás több székelyföldi román (ortodox és görögkatolikus) templomot lebontatott.[7] Az utórengések egészen az év decemberéig követték egymást; a legerősebb november 11-én történt (5,5 Mw), és Bukarestben is érezték. Későbbi kutatások arra a következtetésre jutottak, hogy a főrengés törést okozott a litoszféra legalsó rétegében, 135–160 kilométeres mélységben.[2][3]

Újjáépítés, utóhatások

A mentésben és az újjáépítésben a román hadsereg és a Román Királyságban elszállásolt német csapatok segédkeztek, a műveleteket Ion Antonescu vezényelte. I. Mihály román király és Antonescu végigjárták a katasztrófasújtott övezeteket, adományokat osztottak és kórházakat látogattak. Az országnak több állam nyújtott segélyt; Adolf Hitler 10 millió lejt, Hermann Göring 2 millió lejt adományozott.[6] 1941-ben új épülettervezési módszereket vezettek be; ezeket 1963-ban és 1970-ben tovább tökéletesítették.[3]

Jegyzetek

  1. 1,0 1,1 1,2 1,3 1,4 1,5 1,6 Georgescu – Pomonis: Building Damage vs. Territorial Casualty Patterns during the Vrancea Earthquakes of 1940 and 1977. Proceedings of the 15th World Conference on Earthquake Engineering, (2012)
  2. 2,0 2,1 2,2 Cutremurul vrâncean din 1940. cutremur.net, 2010. december 8. [2020. augusztus 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. szeptember 8.)
  3. 3,0 3,1 3,2 3,3 Cutremurul din 10 noiembrie 1940. MOBEE, 2010. december 8. (Hozzáférés: 2020. szeptember 8.)
  4. 4,0 4,1 4,2 Cutremurul din 1940 și victimele sale. RFI România, 2017. november 10. [2023. június 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. szeptember 8.)
  5. Earthquake in the Vulnerable City. DoR, 2017. augusztus 9. (Hozzáférés: 2020. szeptember 8.)
  6. 6,0 6,1 Cutremurul din 1940. Historia. (Hozzáférés: 2020. szeptember 8.)
  7. 7,0 7,1 Sárándi Tamás. Levezényelt visszacsatolás – A magyar katonai közigazgatás Észak-Erdélyben, 1940. Csíkszereda: Pro-Print, 106–109. o. (2016). ISBN 9756065560918 
  8. Kulhay Gyula: Az 1940. évi november 10-i erdélyi földrengés földtani tanulságai. Földtani Közlöny, LXXI. évf. 4–6. sz. (1941) 87–89. o. ISSN 0015-542X
  9. Földrengések Sepsiszentgyörgyön. Háromszék, 2010. december 8. (Hozzáférés: 2020. szeptember 8.)

További információk

  • Armă, Alexandru: Cutremurul din 10 noiembrie 1940. Historia, XII. évf. 42. sz. (2023. március) 36–47. o. ISSN 1582-7968