1910-ben indította el a BKVT a Központi Városháza és a Városmajor között mint a fogaskerekű „csatlakozó járata”.[1] A villamos útvonala részben a 31-es viszonylatéval volt azonos, a Margit hídon át érte el Budát.[1] Pár évvel később már a 39-es és 41-es villamos betétjárataként, a Retek utca (Széll Kálmán tér környéke) és Hűvösvölgy között járt, de csak a nyári kirándulószezon idején.[1] 1915-ben a Kelenföld vasútállomást a Déli pályaudvarral és a Nyugati pályaudvarral összekötő körjárat kapta a 49-es jelzést.[1] 1919 augusztusa és 1920. április 24. között közlekedése szünetel, majd ismét a régi útvonalán közlekedik; ellentétes irányban 1926-ig az 51-es járt.[1] 1926. július 12-én megszűnt a körjárati jellege, Kelenföldről indulva a Szabadság híd át a Szabadság tér érintésével a Nyugati pályaudvarig járt.[1] 1926 augusztusától már a Kiskörúton és a Bajcsy-Zsilinszky úton haladt, majd a Nyugati pályaudvar után még átment Budára is: új végállomása a Török utca lett.[1] 1927. április 18-ától ismét a Nyugatiig járt.[1] 1930. szeptember 15-én újból meghosszabbodott az útvonala, ettől kezdve a Margit körúton át a Déli pályaudvarig járt.[1] 1931-ben betétjárata is indult 49A jelzéssel – ingajáratként – a Kálvin tér és a Kelenföldi pályaudvar között.[1] 1941-ben a betétjárat megszűnt, a 49-es ismét csak a Nyugatiig járt.[2] Az 1944-es szeptemberi menetrendben még szerepelt a 49-es villamos, megszűnésének időpontja ismeretlen, de még 1944-ben leállt a közlekedése.[2]
Legközelebb 1945. július 10-én bukkant fel: először csak a Kálvin tér és a Nyugati pályaudvar között járt, majd 21-én útvonalát a Március 15. térig hosszabbították.[2] 1946-ban többször is módosították az útvonalát: január 12-étől megint a Kálvin térig,[2] március 15-étől ismét az Eskü térig,[3] április 18-ától a Petőfi térig,[4] majd május 27-étől már a Rudolf térig járt.[4] 1946. augusztus 20-án – a Szabadság híd átadásakor – visszanyerte a háború előtti útvonalát, budai végállomása a Kelenföldi pályaudvar lett.[4] 1953. július 16-ától vágányfelújítási munkálatok miatt hat héten át terelve, a Krisztina körúton át a mai Szent János Kórházig közlekedett, ekkor Kelenföld és a Gellért tér között 49A jelzéssel betétjárat üzemelt a munkanapi csúcsidőszakokban.[5] Az 1960-as évek elején ismét járt a 49A villamos, a Deák tér és Kelenföld között.[4] A Marx téri (1992 óta Nyugati tér) végállomása 1977-ben a Bajcsy Zsilinszky út Markó utca és Alkotmány utca közötti szakaszára került, majd 1980. október 17-én, az M3-as metróvonal II/B szakaszának építési munkálatai miatt megszűnt a Bajcsy-Zsilinszky úton a villamosforgalom, a 47-es és 49-es villamosok belső végállomása azóta a Deák Ferenc tér. Az Üllői úti villamosközlekedés megszűntével a vonal minden más vágánykapcsolata a Belvárosban (egészen a Szent Gellért térig) megszűnt.[4] Ugyanekkor a metró átadásáig (1981. december 30.) 49V jelzéssel villamospótló közlekedett a Deák tértől a Bulcsú utcáig.[4] 1986-ban a Szabadság híd már 1985 óta folyó felújításának végakkordjaként rövid időre a villamosforgalmat is leállították, és a villamosközlekedést a 47–49V jelzéssel közlekedő villamospótló busz pótolta.[6]
1997-ben felszámolták az Etele téri hurokvégállomást és a Somogyi utcában elbontották a végállomás felé tartó irány vágányát. Azóta a 19-es és a 49-es viszonylatok a Vasút utca Etele téri torkolatánál épült fejvégállomáson fognak vissza. Emiatt azonban a csúcsidőben gyakran feltorlódó szerelvények miatt a végállomásra érkező járatok utasainak leszállítása a tértől távolabb történik.
2007. április 2-án az M4-es metróvonalKálvin téri állomásának építési munkálatai miatt a 49-es útvonala a Lónyay utcánál kialakított ideiglenes végállomásig rövidült.[7] 2007. augusztus 21-étől a Szabadság híd lezárása miatt a kiskörúti villamosforgalom szünetelt, pótlásukra 47–49V és 149V jelzéssel pótlóbuszok indultak.[8] 2007. december 3-ától 249V jelzéssel új pótlóbusz közlekedett.[9] A lezárással párhuzamosan felújították a megállóhelyeket és a villamospályát is.[10] 2008. december 20-án újraindult a 47-es és 49-es villamos, a három pótlóbusz megszűnt.[11] Ettől kezdve a villamosoknak Szabadság híd két végén behajtott hátsótükörrel kell közlekedniük, ugyanis a híd felújítása óta az új Fővám téri megállóhoz, illetve a Szent Gellért téri lehajtóhoz érve a nyitott hátsó tükrök összeakadhatnak.[12] Ennek oka, hogy a híd szűkössége miatt a hídon a szabványosnál közelebb vannak egymáshoz a villamospályák és a híd végein lévő ívekben a villamosok eleje, illetve hátulja belóg a másik űrszelvénybe.[12] Az ilyen esetek elkerülése érdekében találkozási tilalmat is bevezettek a vonal ezen szakaszain.[13] Ez a jelenség nem egyedi Budapest villamoshálózatában, de a sajtó a felújítást követő időszakban nagy érdeklődést mutatott az eset iránt.[12]
Az utóbbi években a 49-es villamos közlekedése kétszer szünetelt: 2015. augusztus 17–30. között a Fővám téri útbeszakadás idején,[14][15] majd 2016. június 16. és augusztus 28. között a Bartók Béla úti és a Fehérvári úti villamosperonok átépítésekor.[16]
1957-ben a vonalon megjelentek a Ganz UV villamosok motor+pót+motor felállításban, majd ezek a kocsik közlekedtek a 49-esen 2007 márciusáig.[7][18] A Kiskörút általános jelképévé váltak ezek a villamosok – 50 évig szolgáltak itt –, ugyanis a 47-es viszonylatot is ezekkel adták ki. 2007-ben a típuscserét elsősorban a viszonylat ideiglenes rövidítése miatti várható alacsony utasforgalom miatt hajtották végre, azonban augusztusban az UV-kat végleg kivonták a forgalomból.[7] A kiskörúti villamosok újraindítása óta mindkét vonalon Ganz CSMG-k (ismertebb nevükön ICS-k, vagy ipari csuklósok) közlekednek.[10]
Útvonala
Kelenföld vasútállomás felé
Deák Ferenc tér M vá. – Károly körút – Múzeum körút – Kálvin tér – Vámház körút – Fővám tér – Szabadság híd – Szent Gellért tér – Bartók Béla út – Vasút utca – Kelenföld vasútállomás M vá.
Deák Ferenc tér felé
Kelenföld vasútállomás M vá. – Vasút utca – Bartók Béla út – Szent Gellért tér – Szabadság híd – Fővám tér – Vámház körút – Kálvin tér – Múzeum körút – Károly körút – Deák Ferenc tér M vá.
Megállóhelyei
49 (Deák Ferenc tér M ◄► Kelenföld vasútállomás M)
↑Legát–Nagy–Zsigmond 2010: Legát Tibor – Nagy Zsolt Levente – Zsigmond Gábor: Számos villamos. Budapest: Jószöveg Műhely Kiadó. 2010. ISBN 9786155009150