A Reményhez

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
A Reményhez
MűfajElégia
SzerzőCsokonai Vitéz Mihály
DallamKossovits József
SzövegCsokonai Vitéz Mihály
Hangfajmoll
A kotta hangnemeD moll

A Reményhez Csokonai Vitéz Mihály Lillához (Vajda Juliannához) írt legismertebb verse. 1803-ban jelent meg nyomtatásban Bécsben. Dallamát Kossovits József írta még 1794-ben. Valószínűleg utólag alkalmazták a vershez.

Szerkezete

4*16 sor, 6+5 szótag, keresztrím. 1.és 4. versszak párhuzamba állítható egymással idejük a múlt ugyan ugy a 2. és 3. idejük a jelen. A költő a reményhez címzi mégis reménytelenség található benne.

  1. versszakban: még jókedvű a költő s a végén csalódást mutat
  2. versszakban: virágmotívumok és a természet képeivel alliterál boldogságáról ír.
  3. versszak: a pozitívumok eltűnnek és a tavaszi gyönyörből bús tél lesz
  4. versszak : Csokonai elbúcsúzik mindentől ami kedves volt életében...Lillától

A vers szövege

Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez

Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.

Kertem nárcisokkal
Végig űltetéd;
Csörgő patakokkal
Fáim éltetéd;
Rám ezer virággal
Szórtad a tavaszt
S égi boldogsággal
Fűszerezted azt.
Gondolatim minden reggel,
Mint a fürge méh,
Repkedtek a friss meleggel
Rózsáim felé.
Egy híjját esmértem
Örömimnek még:
Lilla szívét kértem;
S megadá az ég.

Jaj, de friss rózsáim
Elhervadtanak;
Forrásim, zőld fáim
Kiszáradtanak;
Tavaszom, vígságom
Téli búra vált;
Régi jó világom
Méltatlanra szállt.
Óh! csak Lillát hagytad volna
Csak magát nekem:
Most panaszra nem hajolna
Gyászos énekem.
Karja közt a búkat
Elfelejteném,
S a gyöngykoszorúkat
Nem irígyleném.

Hagyj el, óh Reménység!
Hagyj el engemet;
Mert ez a keménység
Úgyis eltemet.
Érzem: e kétségbe
Volt erőm elhágy,
Fáradt lelkem égbe,
Testem főldbe vágy.
Nékem már a rét hímetlen,
A mező kisűlt,
A zengő liget kietlen,
A nap éjre dűlt.
Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!

Kottája és dallama

A zenét szerezte: Kossovits József

{ << \relative c' { \key d \minor \time 4/4 \tempo 4 = 72 % \set Staff.midiInstrument = "church organ" \transposition c' % Föl- di-ek - kel ját-szó é - gi tünemény, a'4. g8 f4 g8( f8) e2 a2 a4 f8( e) g4 f e2. r4 \break % istenségnek lát-szó csal - fa, vak Re-mény. f e d d' bes2 a f4 e8( d) a'4 cis, d2. r4 \break % kit te-remt ma - gá- nak a bol - dogtalan, a'4. g8 f4 g8( f8) e2 a2 a4 f8( e) g4 f e2. r4 \break % s mint véd-an-gya-lá - nak bó - kol un-ta - lan f e d4. d'8 bes2 a f4 e8( d) a'4 cis, d2. r4 \break % Sí-ma száddal mért kecsegtetsz, mért nevetsz felém, f4. a8 a4 g f4. a8 c4 bes a4. a8 bes4. a8 g2. r4 \break % Ké-tes kedvet mért csepegtetsz még most is be - lém? f4. a8 a4 g f4. a8 c4 bes a a bes4. a8 g2( gis) % Csak ma-radj ma- gad-nak. Biz - ta - tóm valál a4. g8 f4 g8( f8) e2 a a4 f8( e) g4 f e2. r4 \break % Hittem szép sza-vad-nak, még - is meg-csa-lál. f e d4. d'8 bes2 a f4 e8( d) a'4 cis, d2. r4 } \addlyrics { Fől -- di -- ek -- kel ját -- szó É -- gi tű -- ne -- mény, Is -- ten -- ség -- nek lát -- szó Csal -- fa, vak Re -- mény! Kit te -- remt ma -- gá -- nak A bol -- dog -- ta -- lan, S_mint véd -- an -- gya -- lá -- nak, Bó -- kol ún -- ta -- lan. Sí -- ma szád -- dal mit ke -- cseg -- tetsz? Mért ne -- vetsz fe -- lém? Ké -- tes ked -- vet mért cse -- peg -- tetsz Még most is be -- lém? Csak ma -- radj ma -- gad -- nak! Biz -- ta -- tóm va -- lál; Hit -- tem szép sza -- vad -- nak: Még -- is meg -- csa -- lál. } >> }

Források

Videók:

További információk

Kapcsolódó lapok

A lap eredeti címe: „https://hungaropedia.org/index.php?title=A_Reményhez&oldid=183301”