A Richtersveld botanikai és kultúrtáj
| A Richtersveld botanikai és kultúrtáj | |
| Világörökség | |
 | |
| Nama-kunyhók | |
| Adatok | |
| Ország | Dél-afrikai Köztársaság |
| Világörökség-azonosító | 1265 |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | IV, V |
| Felvétel éve | 2007 |
| Elhelyezkedése | |
 A Richtersveld botanikai és kultúrtáj
Pozíció a Dél-afrikai Köztársaság térképén
| |
 d. sz. 28° 36′, k. h. 17° 10′28.600000°S 17.166667°EKoordináták: d. sz. 28° 36′, k. h. 17° 10′28.600000°S 17.166667°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz A Richtersveld botanikai és kultúrtáj témájú médiaállományokat. | |
A Richtersveld botanikai és kultúrtáj (angol neve: Richtersveld Cultural and Botanical Landscape) Dél-afrika északnyugati részén terül el. Ez a hegyekkel tarkított, sivatagos jellegű táj az utolsó olyan terület Afrika déli részén, ahol a nama törzsből származó eredeti őslakók még ma is nomád módon élhetnek. A területet 2007-ben nyilvánította az UNESCO a világörökség részévé.
Fekvése
A Richtersveld egy szélsőségesen gyéren lakott terület a namíbiai határ közelében. Északról az Oranje-folyó, nyugat felől pedig az Atlanti-óceán határolja. Az északkeleti hegyekben csupán néhány száz ember él. A terület legészakibb része a Namíbiába is átnyúló Richtersveld Nemzeti Park, amelyet 2003-ban alapítottak. Az ettől délre eső terület a világörökség része, amelyet 2000 óta Richtersveld Community Conservancy, azaz Richtersveld Védett közösségi Terület néven tartanak nyilván. Ezt Kuboes, Lekkersing és Eksteenfontein falvak határolják. Itt nama- és bosluis törzsbeliek élnek.[1]
A Richtersveld száraz kősivatag. Az itteni hőmérséklet mind napi, mind eves szinten hatalmas ingadozásokat mutat. Nem szokatlan, hogy télen fagy, míg nyáron 40 °C-ot mutat a hőmérő. A terület legnagyobb része télen, legfőképp május és szeptember között esős, a hegyekben pedig nyári záporok is előfordulnak. Ezek az időjárási feltételek egy különleges biodiverzitás létrejöttét tették lehetővé: itt honos a kurún kívül még mintegy 5000 fajta pozsgás növény, amelyeknek 40%-a endemikus. Számos litopón növényfaj képviselteti itt magát. A 29 féle zuzmó a világon egyedülálló változatosságot ad a tájnak.[2]
Használata
Mielőtt a természetes, háborítatlan állat- és növényvilágot védelem alá helyezték volna, a nemzeti park zárvatartása idején a nem világörökségi területeket elsősorban idényjellegű legelőként használták. A kecske- szamár- és birkanyájak azonban nem pusztították ki a kurúvegetációt. Úgy tűnik, kétezer év alatt egy ökológiai egyensúlyt alakítottak ki az itteni élőlények.
Ezen az értékes területen mégis elsődleges fontosságú a túllegeltetés problémáját megelőzni. Ezért a legeltetés megengedett, de kizárólag a tradicionális szabályok szerint, valamint a hagyományos mobil gyékénykunyhók építésével. A Richtersveld teljes területán tilos azonban az aranymosás, a bányászat, és a gyémántkutatás.
Hagyományos legeltetés
A védett területen mintegy 40 hagyományos táborhely (stockpost) található, amelyeket minden törzs felkereshet. A vetésforgóra emlékeztető módon évszakonként váltakozik a magasabban és alacsonyabban fekvő állomáshelyek használata. A táborhelyeket közös megegyezéssel osztják el a családok között. Manapság a törzsek tagjai már csak a hétvégét töltik itt. Éjszakára az állatokat Kraalokba, azaz karámokba terelik, napközben a környéken bóklásznak. A nyájak és csordák részben saját, részben pedig bér fejében legeltetett állatokból állnak. Szállásként a haru om, azaz a hagyományos gyékénykunyhó szolgál. Ezeket a félgömb formájú házikókat favázra terített finoman kidolgozott gyékényszövetek alkotják.[3] Csupán a turisták számára berendezett kunyhók szorítkoznak erre a néhány alapanyagra. Rendszerint ugyanis vitorlavászonnal és műanyag ponyvával teszik vízhatlanná ezeket a lakhelyeket.
Idegenforgalom
A területen nem épült ki turisztikai infrastruktúra, kivéve a Kuboes és Eksteenfontein falvakban foglalható vendégházakat, és egy kis múzeumot Eksteenfonteinben. Már megtervezték a következő években végrehajtandó közlekedési útjavításokat,[4] valamint egy kemping létesítését. Lesznek kirándulóútvonalak, és lehetőséget teremtenek, hogy a területet terepjánrón átszelve felfedezzék a látogatók. A Rooibergben működő kutatóállomást is megnyitják a látogatók előtt.
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Kulturlandschaft Richtersveld című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
- ↑ Die Bosluis-Baster sind zur Zeit der Apartheid aus Buschmannland umgesiedelte Mischlinge. Siehe Explore the Richtersveld: The Bosluis Basters Archiválva 2008. október 12-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Zur Definition der Sukkulenten-Karoo als Ökoregion siehe WWF Full Report: Succulent Karoo
- ↑ Bildergalerie[halott link] zum Bau der Hütten
- ↑ Unter anderem durch die Einbeziehung in die South-North Tourism Route durch die Norkap-Provinz
További információk
- Adatlap az UNESCO világörökség honlapján
- South Africa gets 8th World Heritage Site Archiválva 2015. szeptember 9-i dátummal a Wayback Machine-ben, Marthinus van Schalkwyk, délafrikai Környezeti és Idegenforgalmi Miniszter sajtótájékoztatója, 2007. június 28.
- Webseite Richtersveld Community Conservancy
- Richtersveld videókon
 | Természeti |  | |
|---|---|---|---|
| Kulturális | |||
| Vegyes | |||
