Omladozó mauzóleumok, hiányos kovácsoltvas díszkapuk, feltört sírboltok fogadják a temetőbe érkező látogatókatBoschán Jakab – Csillag Gábor – Deutsch Lajos – Popper Lajos mauzóleuma (felújítva, 2022)
A Salgótarjáni utcai zsidó temető 1874-ben nyílt meg. Kezdettől számos gazdag és híres család temetkezett ide, ezért az alapvetően kis területű temető már az 1920-as évekre betelt. Ezt követően elszórtan folytak benne temetkezések, napjainkra ilyen funkciót már nem tölt be. Az évtizedek alatt erősen lepusztult, 2002 óta műemléki védelem alatt áll.[1]
A temető különlegesnek számít a maga nemében azzal, hogy területén rendkívül sok mauzóleum épült. Ezeknek a száma jelentősen meghaladja a szomszédos – jóval nagyobb területen létesült – Fiumei úti (keresztény) sírkert mauzóleumainak számát. Ugyan a Fiumei úti sírkert síremlékei sincsenek mindenhol a legjobb állapotban,[2] a zsidó temető sírjai, különösen a mauzóleumai sokszor ijesztő mértékben lepusztultak. A mauzóleumokat szinte kivétel nélkül feltörték (néhol a bennük lévő koporsókat is, ezért szétszórt emberi maradványok is felfedezhetőek bennük),[3] kovácsoltvas díszrácsaik elpusztultak vagy hiányosak, ahogy a belsejüket díszítő festmények / mozaikok is. Az emberi tényező mellett a természet is fokozatosan visszafoglalta a területet: cserjék nőttek ki a mauzóleumok felső részein, fák gyökere feszítette szét a kőfalakat. A mauzóleumok legtöbbje életveszélyes állapotú, de van, amely már összes is omlott.[1] (Egy időben még hajléktalanok, kábítószerfogyasztók is beléjük költöztek.)[4]
A temető kezelését 2016-ban a Nemzeti Örökség Intézete vette át, és fél éven át a nagyközönség elől is lezárták a legfontosabb felmérési, állagvédelmi okok miatt. Ezt követően ugyan újra látogatóható, de a síremlékek többségének felújítása várhatóan még éveket vesz igénybe. Eddig a Boschán–Csillag–Deutsch–Popper-féle mauzóleum rekonstrukciója készült el.
A mauzóleumépítés a 19. századi, meggazdagodó, bizonyos tekintetben elvilágiasodó zsidóság dicsőségét hivatottak örök időkre bemutatni. A korábbi, egyszerű, héber feliratos sírkövekkel szemben az újabb síremlékek, különösen a hatalmas mauzóleumok díszes, fényűző, esztétikailag kimagasló minőségben készültek el, stílusuk – a korszak nagy középületeihez hasonlóan – historizáló-eklektikus (ezen belül különösen neoklasszicista), később szecessziós.[4] Speciális típust képviselnek a máshol nem elterjedt historizáló-egyiptizáló típusú építmények.[5]
A mauzóleumok tervezői nem mindig ismertek. Nevek forrása:[6]
Tóth Vilmos: „Nemzeti nagylétünk nagy temetője”. A Fiumei úti sírkert és a Salgótarjáni utcai zsidó temető adattára, Nemzeti Örökség Intézete, Budapest, 2018
További információk
Tóth Vilmos: A Salgótarjáni utcai zsidó temető, Nemzeti Örökség Intézete, Budapest, 2014, ISBN 9789630888325