Acsay Tihamér
| Acsay Tihamér | |
| Született | Az adatok szerializációja sikertelen Gyöngyös |
| Elhunyt | 1958. március 9. (58 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | magyarországi parlamenti képviselő (1947. augusztus 31. – 1947. november 20.) |
| Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1922) |
Acsay Tihamér, született: Acsay Tihamér István László (Gyöngyös, 1899. július 20. – Budapest, 1958. március 9.)[2] magyar jogász, gyorsírásszakértő. A Magyar Nemzetpolitikai Társaság elnöke volt. A Gyakorló Gyorsírók Társasága főtitkára, majd elnöke. A Beszédíró és Gyakorló Gyorsírókat Vizsgáló Bizottság és a Magyar Gyorsíró Szövetség választmányi tagja volt.
Életpályája
1917-ben érettségizett szülővárosában. 1919-ben a Magyar Ifjak Nemzeti Egyesülésének alapító tagja volt. 1921-ben diplomázott a budapesti tudományegyetemen jogi karán. 1922-ben államtudományi doktori oklevelet szerzett. 1922–1926 között a fővárosi törvényszék joggyakornoka volt. 1926-ban egységes bírói és ügyvédi vizsgát tett. 1926–1927 között a fővárosi törvényszék jegyzője volt. 1927–1928 között Bécsben és Párizsban is tanult. 1928–1938 között Budapesten volt ügyvéd. 1931-től, valamint 1945–1947 között az FKGP tagja volt. 1935-ben és 1939-ben országgyűlési képviselő-jelölt volt. 1937–1944 között Az Írás című gyorsírási szakfolyóirat felelős szerkesztője volt. 1938–1948 között az Igazságügyminisztérium osztálytanácsosa és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye törvényhatósági bizottságának tagja volt. 1941–1948 között ítélőtáblai bíróként tevékenykedett. 1947-ben Pfeiffer Zoltán távozása után a Magyar Függetlenségi Párt alapító tagja volt. 1948-ban kényszernyugdíjazták. Kitűnt gyorsíráselméleti tanulmányaival. Németül, franciául és angolul beszélt.
Családja
Szülei: Dr. Acsay István (1869–1961) középiskolai tanár, tankerületi főigazgató és Helcz Sarolta (?-1966) voltak.[3] Testvére: Acsay László (1905–1992) politikus, építészmérnök, országgyűlési képviselő és Acsay István (1904–1976) mérnök, a BSZKRT igazgatója volt.
Művei
- Rövidítés a nyelvben, rövidítés az írásban (Az Írás, 1917)
- Ki- vagy bevándorlás (Magyar Szemle, 1927)
- A magyar értelmiség válsága (Budapest, 1931)
- Lajstromos szavazás egyéni választással. A választójog kérdései (A Magyar Nemzetpolitikai Társaság kiadványai. Budapest, 1935)
- Koreszméink? (Budapest, 1943)
Jegyzetek
Források
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Névpont.hu
- Országgyűlési almanach 1947-1949
További információk
- Acsay Tihamér (Gyorsírók Lapja, 1958)
- Pfeiffer Zoltán: Három diplomával is csak éjjeliőr lehetett. Acsay Tihamér halála (Amerikai Magyar Népszava, 1958. március 29.)
- Sz. R.: Acsay Tihamér (Az 1947. évi Nemzetgyűlés almanachja. Budapest, 2005)
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Révai új lexikona I. (A–Baj). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1996. ISBN 963-901-595-4
- Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8