Akácia-szövőmadár

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Akácia-szövőmadár
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Szövőmadárfélék (Ploceidae)
Nem: Sporopipes
Faj: S. frontalis
Tudományos név
Sporopipes frontalis
(Daudin, 1802)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Akácia-szövőmadár témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Akácia-szövőmadár témájú kategóriát.

Az akácia-szövőmadár (Sporopipes frontalis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a szövőmadárfélék (Ploceidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

A fajt François-Marie Daudin francia zoológus írta le 1802-ben, a Loxia nembe Loxia frontalis néven.[3]

Alfajai

  • Sporopipes frontalis emini Neumann, 1900
  • Sporopipes frontalis frontalis (Daudin, 1800)[2]

Előfordulása

Afrikában, Csád, Mali, Mauritánia, Niger, Szenegál, Gambia, Guinea, Bissau-Guinea, Ghána, Benin, Burkina Faso, Kamerun, Nigéria, a Közép-afrikai Köztársaság, Szudán, Dél-Szudán, Szomália, Eritrea, Etiópia, Kenya és Tanzánia területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi száraz szavannák és cserjések. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése

Testhossza 11 centiméter, testtömege 14–22 gramm.[5]Testének alsó fele fehér. Szárnyai és farka barnásszürke. Jellegzetes bélyege a tarkóján és a nyakán látható, nagy méretű összefüggő gesztenyebarna folt. Feje tetején sötét tollakból álló korona látható. Rövid csőre van.

Életmódja

Elsősorban magvakkal táplálkozik, de fogyaszt rovarokat is, melyeket a talajon gyűjt össze. Utóbbiakat főleg a szaporodási időszakban fogyasztja nagyobb mértékben. Sötétedés után kisebb, három-négy egyedből álló csoportokban pihen a fákon. Néha vékony ágakból úgynevezett alvófészket is készít. Hangja kellemesen dallamos. Felszállás közben hangos riasztóhangot hallat.

Szaporodása

Monogám párkapcsolatban élő faj. A hím a szavanna valamely nagyobb fájának szélső koronaágaira függeszti fel száraz fűből szőtt gömb alakú fészkét. A fészeknek csőszerű oldalsó bejárata van.

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. június 28.)
  2. 2,0 2,1 A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. június 28.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2022. június 28.)
  4. 4,0 4,1 A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. június 28.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. június 28.)

Források

További információk