Akos Verboczy

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Akos Verboczy
SzületettVerbőczy Ákos
1975 (50 éves)
Budapest, Magyarország
Foglalkozásaíró

Akos Verboczy (Budapest, 1975 –) québeci író és esszéista. Leginkább a 2016-ban megjelent Rhapsodie québécoise : itinéraire d'un enfant de la loi 101 című önéletrajzi esszéjéről ismert, amely nagy sikert aratott a közönség és a kritikusok körében egyaránt. Első regénye, a La Maison de mon père 2023-ban jelent meg Québecben és 2024-ben Franciaországban.

Élete

Verbőczy Ákos Budapesten nőtt fel, zsidó származású családban. 1986-ban, 11 éves korában édesanyjával és idősebb nővérével a kanadai Québecbe, Montréalba emigrált. A Mont-Royal Középiskolában, a Collège de Rosemontban(wd) és az UQAM-ban(wd) tanult politológia szakon.[1] Rendszeresen megjelenik a médiában a bevándorlás, az oktatás, a kultúra és a francia nyelv védelmének kérdéseivel kapcsolatban Québecben. 2001 és 2005 között Marie-France Bazzo(wd) rendszeres vendége volt a Radio-Canada(wd) Indicatif présent című műsorának.[2] Kolumnistaként 2011 és 2012 között a Journal Métro(wd), 2017-ben és 2018-ban pedig a La Presse(wd) számára írt társadalmi és politikai cikkeket.[3][4][5] 2008-ban a Claude Godbout(wd) által rendezett Génération 101 című dokumentumfilm egyik főszereplője volt Ruba Ghazal(wd), Farouk Karim és Daniel Russo Garrido (ismert nevén Boogat(wd)) mellett.[6] Emellett számos más dokumentumfilmben is részt vett, például a Les enfants de la loi 101 (Radio-Canada, 2017),[7] az Identité dans la diversité Bernard Derome-mal(wd) (Télé-Québec(wd), 2016),[8] a Le vrai nouveau monde Gregory Charles-szal(wd) (ICI ARTV-Radio-Canada, 2020)[9] és az Une histoire sur le goût de la langue (Savoir Médias(wd), 2022)[10] című filmekben. 2019-ben hosszú interjút adott Michel Lacombe-nak(wd) a Radio-Canada Première chaîne 21e című műsorában.

Irodalom

2016-ban kiadta első könyvét, a Rhapsodie québécoise : l'itinéraire d'un enfant de la loi 101-t, az Éditions du Boréal kiadásában. Ezt az önéletrajzi esszét, amely humorosan idézi fel bevándorlói útját, mind a közvélemény, mind a szellemi és irodalmi körök nagyon meleg fogadtatásban részesítették. Serge Bouchard(wd) antropológus számára ez egy „lenyűgöző és csodálatos történet, kötelező olvasmány, mielőtt az együttélésen gondolkodnátok." A Le Devoir(wd) irodalmi rovatvezetője, Louis Cornellier a művet „finom önarcképként írja le, tele humorral, finomsággal és élességgel."[11] 2023-ban kiadta első regényét, a La Maison de mon père-t. Ebben a műben a főszereplő, a szerző alteregója visszatér szülőhazájába, gyökereit és szeretteit keresve. Marie-France Bornais, a Journal de Québec(wd) irodalomkritikusa „egy csodálatos, megindító első regényről beszél, tele emlékekkel, bizonyos nosztalgiával, örömteli találkozásokkal és fájdalmasabb pillanatokkal."[12], Christian Desmeules pedig a Le Devoirban(wd) úgy mutatja be a könyvet, mint „nosztalgikus első regény, amelyet az ittmaradottaknak szenteltek, a szülőföldre való diadal nélküli visszatérés jegyzetfüzete, amelyben az elbeszélő cikk-cakkban járja végig azokat a helyeket, amelyek boldog gyermekkorát jellemezték."[13] Több más kritikus is bemutatta ezt a regényt.[14][15][16] 2024 januárjában a regény Franciaországban jelent meg a Le bruit du monde kiadónál.

Művei

  • Rhapsodie québécoise : Itinéraire d'un enfant de la loi 101, Boréal, 2016 ISBN 9782764624210 coll. Boréal Compact (2017)ISBN 9782764624883
  • Canons : Onze déclaration d'amour littéraire, ouvrage collectif, Éditions VLB, 2023
  • La Maison de mon père, Boréal, 2023 (pour le Québec) et les Éditions Le Bruit du monde, 2024 ISBN 9782493206954 (pour la France, la Suisse, la Belgique)

Díjak és kitüntetések

  • 2012 - döntős - Grands Prix du journalisme indépendant, catégorie journalisme d'opinion
  • 2016 - győztes - Livre de l'année - Grand prix de La Presse québécoise[17]
  • 2016 - díjak - Les 10 essais de l’année - Nathalie Collard(wd) - La Presse[18]
  • 2016 - díjak - Les 12 meilleurs essais de l’année - Jacques Lanctôt(wd) - Journal de Montréal[19]
  • 2016 - győztes - Les incontournables Radio-Canada : 100 livres d’ici qui racontent le monde d’aujourd’hui[20]
  • 2017 - győztes - Les incontournables Radio-Canada : 100 livres d’ici à faire lire à ceux qui nous dirigent[20]
  • 2017 - döntős - Prix de la diversité Métropolis Bleu(wd)[21]
  • 2022 - győztes - Concours de traduction décerné par l'Institut Liszt Paris pour la nouvelle de László Darvasi
  • 2023 - díjak - 12 coups de cœur pour le 12 août, Le Devoir[22]
  • 2023 - döntős - Prix du Rendez-vous du premier roman, sélection 2023-2024[23]
  • 2024 - győztes - Prix Nouvel Apport Metropolis bleu / Conseil des arts de Montréal(wd)[24]

Jegyzetek

  1. ↑ Série Lire à l'année: Akos Verboczy
  2. ↑ Radio-Canada: Les revendications étudiantes -Entrevues-, 2005. március 7.
  3. ↑ Akos Verboczy: immigration 101
  4. ↑ Controverse du défilé de la Saint-Jean, 2017. június 27.
  5. ↑ Attentat à Québec, 2017. február 1.
  6. ↑ La génération 101 (film), 2008
  7. ↑ Que faire pour que les enfants de la loi 101 se sentent Québécois?, 2017. augusztus 25.
  8. ↑ Identité dans la diversité, 2016
  9. ↑ Le vrai nouveau monde... chez Gregory Charles
  10. ↑ Une histoire sur le goût de la langue, 2022
  11. ↑ Autoportrait de l’immigrant en Québécois, 2016. január 30.
  12. ↑ Revoir la Hongrie des années plus tard, 2023. április 8.
  13. ↑ «La maison de mon père»: Akos Verboczy, fils d’Amérique, 2023. március 4.
  14. ↑ La maison de mon père
  15. ↑ Louise Beaudoin Bonjour tout le monde Ép.04
  16. ↑ Caroline Tellier commente le roman La maison de mon père
  17. ↑ Souper-Gala des patriotes 2016, 2016. április 11.
  18. ↑ L'année 2016 en 10 essais, 2016. december 23.
  19. ↑ Les 12 meilleurs essais de l’année selon moi, 2016. december 31.
  20. ↑ 20,0 20,1 Rhapsodie québécoise, d'Akos Verboczy (Boréal), 2016. május 12.
  21. ↑ Rhapsody in Quebec
  22. ↑ 12 coups de cœur pour le 12 août, 2023. augusztus 12.
  23. ↑ La maison de mon père, 2024
  24. ↑ Akos Verboczy reçoit le Prix Nouvel Apport 2024 - Conseil des arts de Montréal, 2024. március 14.

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Akos Verboczy című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hungaropedia.org/index.php?title=Akos_Verboczy&oldid=7991”